Ha azt mondom Izrael, senki sem a metalra gondol elsőként, de ha mégis, akkor az Orphaned Landnél több zenekar nem nagyon jut eszünkbe – én is izgatottan bontottam fel a borítékot, vajon miféle zenét rejt az album.
|
megjelenés:
2006 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
Az Abed idei EP-jét juttatta el hozzánk, melyen négy dal található. Stílusilag talán a progresszív death kifejezés áll hozzájuk a legközelebb, bár ez sem túlzottan sejteti mit művelnek a srácok. Inkább valami experimentális, dallamokat és hörgést egyaránt tartalmazó, okosan felépített dalfüzérnek mondanám az Abed zenéjét, melyben még néhol érezni a tapasztalatlanságot olyan téren, hogy olykor többet akarnak belezsúfolni egy nótába, amennyit az talán még elbírna, de igazából túl sok kifogásolnivalóm nincs velük kapcsolatban, sőt.
A négy dalban iszonyatosan sok dolog történik, valahogy mégis bele tudtak csempészni olyasfajta megjegyezhetőséget, amitől már másodszorra otthonosnak érezni a témákat. Néha tényleg csupán valami komplex death mindez, máskor finom, jazzbe hajló témákat hoznak, aztán inkább a progresszív világukba vezetnek be óvatosan. Az első dalban még hegedűt és csellót is hallhatunk.
A csapat 2001-ben alakult, otthon olyan 3-500 embert mozgatnak meg saját koncerteken. A csapatban külön felelőse van a dallamos éneknek és a hörgésnek. A következő lépés nyilván egy nagylemez megjelentetése lesz, amit kíváncsian várok, és bizony nem lenne rossz egy Orphaned Land/Abed koncert idehaza (persze, ez egyenlő a lehetetlennel, tudom).
Nyitott gondolkodású, illetve inkább ízlésvilágú érdeklődőknek pedig ajánlom a lenti linkeket, izgalmas foltja az Abed a zenei életnek, bár talán a fokozott komplexitás miatt kevesebben fogadják be őket, mint azt megérdemelnék.
