Na igen, szóval megint egy metal opera... Jómagam nem tartom túlzottan szerencsésnek ezt a műfaji meghatározást, sokkal inkább nevezném az ilyen típusú anyagokat többszereplős konceptalbumoknak, mert akárhonnan is vizsgáljuk, az "opera" kifejezés mindenképpen egy kissé erősnek hat; de hát ha egyszer így maradt meg metal körökben (illetve, az alkotók kezdték el így nevezni műveiket), ám legyen, hívjuk operának.
De akárminek is tituláljuk az ilyen lemezeket, még véletlenül sem mondhatjuk, hogy hiány lenne az utóbbi években ebből a műfajból. Persze ez nem meglepő: a konceptalbumokat eleve szeretik a metal zenészek és a közönség is, a különféle szerepeket különféle énekesekre osztani pedig egyrészt izgalmas alkotói/zenei kihívás (és persze élmény a hallgatónak), másrészt üzleti húzásnak sem utolsó, hiszen a rajongók azonnal rohannak a boltba, ha meghallják, hogy kedvenc énekesük itt vagy éppen amott bukkan fel egy-egy kisebb-nagyobb szerepben. Az már más kérdés, hogy - sztárvendégek ide vagy oda - nem mindig érdemes ám úgy rohanni... Szigorúan az általánosságoknál leragadni kívánván, a konkrét példákat, pro és kontra, ez esetben inkább mellőzném, többé-kevésbé mindenki tisztában van a közelmúlt ilyen jellegű termékeivel és ezekről van is kialakított véleménye, ami esetleg nem egyezik az enyémmel. Foglalkozzunk inkább jelen írásunk tárgyával, azzal is egy kissé speciális szemszögből.
Az Aina project Sascha Paeth agyszüleménye, aki korábban mint a Heavens Gate gitárosa, az utóbbi időkben pedig mint metal sztárproducer vált ismertté. Tudvalevő, hogy a jó Sascha főleg olyan bandák körében örvend rendkívüli népszerűségnek, akik lemezanyagukhoz szimfonikus hangzásra vágynak. Ezen munkák során a gitáros/producer méltó társai a billentyűs/zeneszerző/multihangszeres Miro és Robert Hunecke-Rizzo dobos/producer/szintén komponista s nem kevésbé multihangszeres. Ehhez a szimfo-metal triumvirátushoz (a zeneanyag szellemi atyjaihoz) csatlakozott a project megszületésekor Amanda Sommerville, aki egy amerikai születésű, fél életét Németországban töltő szövegíró/énekes, s akinek (meglepő módon) a történetet és a dalszövegeket köszönhetjük, de nem kevés részt vállalt az artwork kidolgozásában sem. Nem egy exhibicionista, nyeretlen kétévesekből álló csapat fércmunkája tehát az Aina, hanem komoly, kompetens emberek hosszú évek alatt kerek egésszé összeállt, aprólékos munkájának eredménye; egy megvalósult álom.
Persze mielőtt még kicsordul a könnycsepp a szemünkből, tegyünk fel gyorsan egy húsbavágó kérdést: NA ÉS??? Attól még bőven lehet unalmas, érdektelen, jellegtelen, sőt! Igen ám, de aki ismeri a Heavens Gate zseniális lemezeit és a Paeth-istálló csapatainak munkáit, az nagyon komoly elvárásokkal veszi kezébe ezt a korongot, ezzel pedig a készítők is tisztában is voltak: itt mindennek klappolnia kellett! A daloknak, a történetnek, a szereplőknek, a külcsínnek, a hangzásnak, egyszerűen mindennek! Ennek megfelelően egy majdnem tökéletes alkotást vehet kezébe bárki, akinek a fent leírtak alapján akár csak egy kicsit is megjött a kedve.
Szóval, íme a gyönyörű kiállítású, könyv-koncepciójú booklettel ellátott CD, amely egyébként egy extra lemezt, sőt, egy bónusz DVD-t is tartalmaz. A zenészek és énekesek névsora több, mint ínycsiklandó, a fantasy történet sem feltétlenül gázos, de mi van a dalokkal??? Nos, elmondhatom, ott is minden rendben találtatott! Mindent sikerült egybegyúrni, ami szimpatikus a team eddigi munkásságában: metal himnuszok, igényes (igazi!) szimfonikus hangszerelés, könnyfakasztó líra, hatalmas énekdallamok.
A vendégzenészekről azért nem érdemes hosszan értekezni, mert legtöbben csak egy-egy szóló erejéig bukkannak fel, ami annak ismeretében, hogy ők játszanak, teljesen felismerhető és jellegzetes; mindettől elvonatkoztatva azonban nem keltenek külön feltűnést, hanem szerves részét képezik a kerek egésznek. Vájtfülűek persze játszhatnak olyat, hogy booklet nélkül felismerik-e Jens Johansson, Erik Norlander, Derek Sherinian, Thomas Youngblood szólóit...
Az énekesekkel már más a helyzet, itt igenis érdemes bővebb fejtegetésekbe bocsátkozni. Például igencsak meglepődtem, hogy Michael Kiske mit keres már megint egy full metal produkcióban, ráadásul kulcsfontosságú Narrátorként és miért váltják egymást pont Tobias Sammettel ebben a szerepben? Mindegy, végülis kiválóan énekelnek mindketten; de az első libabőrt éppen Damian Wilson két nyúlfarknyi strófácskája okozza a történet legelején: zseni ez a pali, nem is értem, mért kell egy ekkora hangot folk muzsikára pazarolni (már bocsánat, nem mintha bármi bajom lenne a folkkal, de hát mégis...)! Abszolút főszereplő aztán még Thomas Rettke, akit nem tudom, honnan rántottak elő egykori (?) zenésztársai: a Heavens Gate (ex?)torka mintha csak ki sem akarta volna adni a mikrofont a kezéből, folyamatosan hallatja zseniális hangját, a főgonosz szerepében ez persze nem is csoda; de tény, hogy az első hallgatások során kicsit sokalltam jelenlétét. Nem úgy később...
Szerepel a lemezen Glenn Hughes is, akiről bármilyen külön kommentárt felesleges megejteni, hacsak azt nem, hogy természetesen ebben, a hangjához nem feltétlenül illő muzsikában is remekül érvényesül ez a bluesos hang: ugyan szerepéből kifolyólag többnyire szomorkás témákat hoz, de azokat valami szenzációsan... A női szakaszban is vannak ismertebb nevek, például Candice Night vagy az izlandi operaénekesnő Rannveig Sif Siguardottir, és persze maga Sommerville kisasszony is dalra fakad; de a legnagyobbat mindenképpen a Nostradamus rockoperából ismerős (én legalábbis csak ott hallottam) Sass Jordan alakítja Marco Hietala Nightwish basszer/énekessel közös "jelenetében", ez a nóta meg egyébként is talán a legjobb, úgyhogy már holnap nézek valami albumot ettől az erőteljes hangú énekesnőtől! Epizódszerepben felbukkan még André Matos és Olaf Hayer is, és bár nagy rajongójukként örülök jelenlétüknek, de sok vizet azért nem zavarnak a fiúk. Van aztán egy halom vokál meg kórus, például egy híres brit iskola fiú-énekkara is szerepel a felvételen és a tömegjelenetekben maga Oliver Hartmann is ott süvölt, remélem, nem akarja tehetségét háttérénekesként aprópénzre váltani az At Vance után (az Empty Tremor lemez kapcsán kiderül, hogy nem - de erről a megfelelő helyen és időben)...
Említettünk fentebb ilyeneket, hogy bónusz CD meg DVD, ne hagyjuk szó nélkül ezeket sem: előbbi egyes dalok különféle vágott meg eltérő verzióit tartalmazza, sőt az egész Aina történetet is felolvassa nekünk egy kellemes orgánumú fiatalember, de ha akarjuk, akkor ennek aláfestő muzsikáját külön is meghallgathatjuk. Ugyanezt az opciót a DVD is kínálja, de itt azért inkább a kulisszák mögötti dokumentumfilmecske a legérdekesebb, amely nem túl hosszú ugyan, de annál érdekesebb: sztorizások, stúdiózás, baromkodás, minden belefért. A Beast Within nótára készült igénytelen komputeranimációs videoklipről pedig vagy jót vagy semmit...
Lezárásként annyit, hogy hosszú idő óta ez volt az első lemez, amelynél vettem a fáradságot és elolvastam a szövegeket, a történetet és komolyan belemélyedtem a részletekbe. Így ragadott igazán meg az anyag, hogy utánanéztem, ki merre hogyan, mikor és miért. Az alapos, szövegkönyves hallgatás(ok) és végül az "így készült" filmecske megtekintése után végleg szívembe zártam Aina-t és lakóit. Ezért az összhatásért jár a 10 pont és nem csupán azért, mert nagy nevek összefogtak, összetrombitáltak egy még nagyobb nevekből álló csapatot, és elkészítettek egy kellemes, dallamos, szimfonikus metal konceptalbumot. Akkor mindössze 9 és fél járna a német stúdióvarázslónak és barátainak.
