Anand, azaz Anand Mahangoe egy 28 éves dél-amerikai születésű srác, aki 5 éves kora óta Hollandiában él, és 12 évesen kezdett gitározni. Valószínűleg ma nem írhatnék a zenéjéről semmit, ha a nagy óceán túlsó partján élné életét... De szerencsésen alakult Anand sorsa. Életútjának fontos része még, hogy 1996-97-ben megnyerte a "Hollandia legjobb gitárosa" kitüntető címet. Nyilván nem véletlenül.
Jelen korong 10 instrumentális dalt tartalmaz, melyet nemes egyszerűséggel a gitárzene fanatikusainak ajánlhatnék jó szívvel, de lessünk bele egy kicsit bővebben. Anand teljesen mértékben a kilencvenes évek gitárosa, tehát inkább a dalközpontúságot tartja szem előtt, mintsem, hogy hatmillió hangot belesűrítsen egy fél perces szólóba (tehát akik a Malmsteen-féle klasszikus virgázást imádják rossz helyen keresgélnek), és ezzel máris megnyert magának, az első dalnál már tudtam, hogy imádni fogom a zenéjét. Az infólapon két nagy gitárhős nevét említtetik meg, mint Joe Satriani és Steve Vai, én Satriani stílusához érzem közelebbinek ezt a zenét, Vai sokkal művészibb, excentrikusabb gitáros. A kísérőzenészeket sem szabad elfelejteni, basszusgitáron Póka Egon, illetve Gáspár Gyula játszott, billentyűkön Rob Fahnrich, dobokon pedig Tobola Csaba.
A lemezen a tipikus autós-utazós daloktól kezdve (mint az Attack Of The Horrible Space Babes), a rockosabb megszólalású dalokon át (mint a Boys With Toys), az invenciózusabb témákig (mint pl. a Mimi Goes Hype) minden megtalálható, az elmaradhatatlan líraiakat sem feledve - pl. a Far Away ahol inkább az érzelmeken van a hangsúly, szemben a Memories Only-val, amelyben jobban gurulnak az ujjak. Vagy említhetném a What's On A Man's Mind-ot, mely helyenként olyan, mint egy laza jammelés, de ha jobban odafigyel az ember... Én pontosan az ilyen gitáros lemezeket szeretem, amikor a szólók a dal szerves részét képezik, amikor szinte összeolvad minden hang, amikor csak azt érzed, hogy milyen fantasztikus hangulatot árasztott az egész, és észre sem veszed, hogy tulajdonképpen szinte végigszólózta a gitáros mind az öt percet akár. Itt pediglen tíz külön életet élő dal sorakozik - mindegyiket van miért szeretni.
2000-ben jött ki a lemez, de mit sem vesztett értékéből, ez pontosan az a fajta zene, amit tökmindegy, hogy tíz évvel ezelőtt vagy tíz évvel ezután hallgatsz. A gitározás szerelmeseinek ajánlott. Érdekelne az elmúlt két évben merre fejlődött a srác, majd talán egyszer azt is megismerhetjük.
