Íme a családfa másik vadhajtása: André Matos nemcsak hogy elhozta magával a Sha(a)manból a gitáros-basszer Mariutti fivéreket, de fő szerzőtársnak, partnernek az Angra legelső gitárosát, André Hernandest nyerte meg. Sőt, a Matos Band tagja a korábbi Angra-Sha(a)man koncertbillentyűs, Fabio Ribeiro is – ez ám a belterjesség! És hogy még meglepőbb adalék is legyen: Eloy Casalgrande dobos mindössze 16 éves. Nos, annak alapján, amit ezen a lemezen összeüt, igen komoly jövő vár rá, főleg, ha mindezt élőben is tudja hozni.
A producerek sem akárkik: nemcsak a megszokott partner, Sascha Paeth (aki tulajdonképpen az Angra felfedezője, „megcsinálója" volt és velük kezdett a szimfonikus hangzásokkal babrálni), de Roy Z is ott sertepertélt a stúdióban felvétel közben – éppen ezért egy nagyon kellemes, „se-nem-túl-paeth-es-se-nem-túl-royz-s" hangzást sikerült összerakni.
Ott van persze minden, ami a klasszikus Angrában jellegzetes volt, mondhatni, semmi igazán újat nem hallunk, nagyjából csak azokat az összetevőket, ami miatt megszerettük Andrét és eredeti bandáját. Ugyanakkor ezt az anyagot sem érzem annyira erősnek, mint a mostani, Edu Falaschival kiálló és immár három kiváló albumot készített Angrát. Rengeteg apró finomság bujkál a dalokban, a hangszerelés pazar, Matos fantasztikusan énekel (nem is valószínű, hogy tudna másképp), mégsem szaggatja le a fejemet egyik dal sem. Persze lehet, pont a besúlyosodás nem jött be annyira Andrénak a 2005-ös Shaaman albumon és talán pont efféle zenei differenciák vezethettek az Angra szétszakadásához is anno.
Akárhogy is, az ember óhatatlanul is hasonlítgatni kénytelen és jelen pillanatban nekem az Aurora Consurgens, a Temple Of Shadows és a Rebirth (de az anyabanda korábbi, még Matos-fémjelezte munkái is) sokkal többet mondanak, mint ez az amúgy teljesen okésan sikerült 11 nóta. A lágyabb vizekre evező, szintén Matos-Paeth projekt, a Virgo is jobban tetszett különlegessége miatt – talán épp emiatt érzem úgy, hogy a Time To Be Free egy kissé kiszámíthatóra sikeredett. Jól eltalálták persze a nótákat (a címadó pl. kiváló, a New Moonlight meg egyenesen zseniális), elképzelhető, attól sokalltam kicsit be, hogy egyszerre három ugyanolyan zenei világú lemezzel árasztott el a brazil gépsor. Mindenesetre jobb, mint a friss Shaman, ezt bizton állíthatom – elvégre az a zenekar is úgy indult, mint André bandája... .
