Finnországból érkezett az Autere cd-je. A csapat 2002-ben alakult, eleinte göteborgi csapatok feldolgozásait játszották, ami hamar hamvába holt. Tagcserék, majd egy demó, aztán koncertezés, új gitáros, majd az EP következett.
|
megjelenés:
2005 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
6,8 /10 Szerinted hány pont?
|
A zenéről elég annyit elmondanom, hogy Göteborg ihlette. Tipikusan az ottani újkori csapatok világa hallható itt, a Soilworké például, a második nóta meg tiszta Arch Enemy. A harmadik nóta kicsit egyszerűbb riffileg, mondhatni megtalálták az egyik legbutább gitártémát és azt ismételgetik sokszor. Nem is jó. A többi dal nagyjából rendben van, kellően groove-os, akár izmosnak is mondható a zene, habár még nincsenek technikailag azon a szinten, amit ez a stílus megkövetelne. De hát ezt lehet fejleszteni ugye.
Egészen addig egészen rendben is volt a zene, amíg az addig térdkalács mélységben bömbölő-hörgő vokalista el nem kezdett énekelni. Hát... mintha néhai nagyapám kezdte volna rá, nagymértékű italozás után, kissé már reszketeg hangon. Jáj. Szerencsére ritkán vetemedik ilyesmire a kolléga. Bár lehet ketten énekelnek dallamosan, mert a harmadik dalban annyira nem vészes, amit produkál(nak). Egyébként a hörgése is az a fajta deathes bugyborék, mikor olyan érzése van a hallgatónak, hogy egy pici kerek "ó" betűre csücsöríti a száját a vokalista, és azon keresztül próbál kierőszakolni minden szót, ami így kissé eltorzult formában lesz hallható. Mókás. Akkor meg már kínos, mikor a negyedik dalban néha eltűnik alóla a gitár és marad a pőre hörr. Aztán próbálkozik blackes rikáccsal is a srác, ez sem lesz jobb, nagyjából egy megkínzott kecskére emlékeztetett a próbálkozása.
Egy negyed órás videót is felraktak a cd-re, amin kiabálnak, marháskodnak, orrot túrnak, megint kiabálnak, ordítanak, vásárolnak, néha stúdióban marháskodnak. Minden rajta van, ami egy totálisan ismeretlen zenekartól a lehető legérdektelenebb. Mindezt finnül kommentálják persze. A hangzás egyébként korrekt, kellően izmosan szól, meg eltalálták itt is a tipikus göteborgi gitárhangzást.
Szórakoztató EP, habár semmi különlegeset nem hoztak. Viszont énekelni nagyon nem kellene, és a roppant buta hörgés sem való ehhez a zenéhez. A zenei része ígéretesnek mondható, várom a folytatást.
