Shock!

Töredelmesen bevallom, hogy az Axel Rudi Pell órákról hiányoztam, valahogy elkerültek eddig a gitáros albumai. Sebaj, itt az ideje pótolni a hiányosságokat. A borító dizájnja azonnal meglepetést keltett: koponyás szörnyalakok próbálnak rémisztően kikukucskálni a papír 2 dimenziójából.

Örüljetek, fantasy kedvelők, itt a világ, melybe szívesen merülnétek. Taptarapptarapptapp, zene is legyen tiétek, ezerszer elpuffogtatott sémák, minden váltást, kiállást, díszítést és szólót hallottunk már, például Malmsteen bátyónál, Michael Schenkernél, néha megesküdnék, hogy az énekelőember a 90-es évek elején nála is zengett, mondjuk lehet, mert vándormadarak ezek, mint ahogy a dobos is. A kötelező líránál (Night And Rain) szinte sírva fakadok ahogy egyszerre markol a szívembe a gitár zokogása vokalistánk elnyújtott náááájt end rééééjn-jével, hát igen, kevesek képesek erre, minden hangot jól ismerünk és mégis, keresem az esernyőt amit lenyelhetnék.

Szinte felüdülés utána a "rain comes falling down" szavakat tartalmazó nótaremek, mondtam, hogy szükség lesz arra az esernyőre, védjük a szívet, törékeny az. Majd lassan elindulunk, elgyötörten, poros úton, kősziklákkal szegélyezve, az öngyújtót is keresgélem már, de még nem gyújtom fel magam. Hallom ahogy siklik az ujj a húrokon, tudjátok, fura kis zavaró hang, amiből biztosan tudod, gitárosunk nehéz fogásokat gyakorolt, pedig lassan játszik, biztos elfáradt már nagyon ő is. Én is. Titokban elárulom - de csak nektek -, pont ez a nóta az egyik titkos ütőkártya, hosszú, epikus, tetszik is, komolyan. Kár, hogy a relatíve lendületesebb témák olyan üresen konganak, még úgy is, hogy akadnak kellemes pillanatok közben, persze a gitárszólóknál, mert ez mégiscsak egy húrvarázsló lemeze, ugye. Mondjuk a kellemes jelző elég kevés ahhoz, hogy lelkesítsen, bármiről is legyen szó.

Nézzük tovább; atyaég, már megint líra, nem hiszem el, ennyire nem lehet romantikus (azaz biztos sikerre menő) senki, most már tényleg ideje kinyitnom magamban azt az esernyőt, hiába, nem tehetek róla, ez már nekem is sok. Gyorsan átsiklom a maradék pár nótán, motorozóst is találtam, de jó, aztán megint egy lírát, ez már sokkolóan hat, de lehet, hogy hét, nem tudom, mert ez a majd 70 perc tömény csöpögés megviselt. (Az utolsó darab feldolgozás, July Morning, nem ugrik be kitől, de ezerszer hallottam már, és 10 perc, persze líra, mi más, vásárlóbarát nagyon.) Kolléga mögöttem rémülten elindult ebédelni inkább...