Shock!

A Basement egy osztrák progrock csapat. Már ezzel sok dolgot elmondtam, úgy érzem. Sajnos a biográfiájukat német nyelven küldték el - ezzel is elmondtam pár dolgot... így aknamunkával kellett (volna) információt találnom róluk. A zenekar tagjai között ránézésre van néhány idősebb tag - ezzel még többet mondtam el róluk – kell egyáltalán kritikát írnom?...

A lemez hosszan, epikusan vezetődik be, az énekes nem annyira rossz első blikkre, mint ezek után vártam, bár a magas hangoknál érződik a küzdelem, de azért meglehetősen csúnyán énekel őkelme, a kiejtése meg kockanémet.
Közben megtaláltam a (német nyelvű) honlapjukat, ahol az első dátum 1968 – ez vagy az első tag születési dátuma vagy a legidősebb első zenekarának alapítása – ki tudja. Szóval többet nem tudtam meg mégsem kik ők és mit akarnak.

Hosszú dalokkal pakolták tele a lemezt, sajnos a dalszerzők erősen közepesek, így a progos része a muzsikának gyorsan kínlódássá válik, gyakorlatilag a második daltól unalmas a cd. Gyenge a gitáros, a billentyűs ezer éve elavult hangszíneket használ, a dobos csapnivaló, az énekes hamis és gyenge, technikailag nulla, és olyanokat mond, hogy: szájlensz of jór vóóóójsz. Hjajj. Ezek után kár összetett összetett nótaszerkezetekkel próbálkozniuk, mert ebből nem sül ki semmi jó. (Nem is sült.)

A cd végére felraktak egy demós (még hard rockos) dalt, amiből még jobban kihallatszik, hogy zenélésből azonnal megbuknának az első osztályban, valami rettenet amit összekalimpálnak, de a legrosszabb az előző énekes vérszegény kínlódása: szabályosan megküzd minden egyes hangért, ráadásul nem átall sikítozni. Azt hiszem ezzel a hanggal nagyon sok szívbeteg fejét lehetne örök nyugalomra hajtani.

Azt hiszem, jobb lesz, ha határaikon belül marad a zenekar, vérszegény bandából több létezik a világon, mint amennyi egészséges. Van amelyik rossz zenekar szórakoztató a maga bájos borzalmasságával, de sokan egészen egyszerűen idegesítőek. Nos, sajnos ez a csapat az utóbbiak közé tartozik.