Shock!

Kellemes riffel indul a Bearfood cd-je, mondjuk annak idején demójuk sem volt vészes zeneileg egyáltalán. 2003 tavaszán felrántották ezt az EP-t, melyen 6 dal található. Házilag gyártott szerzői kiadás, na jó, a borító nyomdai, ami dicséretes, ha azt vesszük, hogy mostanában "albumokat" képesek kiadni zenekarok házi nyomtatóval. Mondjuk hihetetlen színt bírtak találni a borítóhoz, valami piszkosrózsaszínes, barnás keveréket, jujj. Maga a merő rémület.

Visszatérve a zenéhez; mint említettem, finom kis gördülős, Mood-, Stereochrist-ízű (csak, hogy a hazai ízeknél maradjunk) riffel indít a korong, ezzel nagyon nincs is baj, sőt. Persze újításra nem kell számítani, csak jófajta doomster riffekre. Viszont az ének... A demón is ezt kifogásoltam, és sajnos semmi nem változott. A magas tartományokban válik inkább bizonytalanná a dolog, de amúgy is elég gyengécske a hang. Ráadásul a vokáltéma itt, az első dalban fülsértően hamis. Sajnos.

Apróbb hiányosságok felbukkannak a dalokban, pici pontatlanság ritmikailag itt-ott, de nem feltűnő. A dob nekem túl statikus, mintha nem érzésből játszana a srác, több feelinggel kellene ütnie - bár lehet koncerten az is megvan. A gitárok viszont teljesen jól dörmögnek, ahogy az ehhez a stílushoz illik. A cd végén hallható egy "Planet Caravan" is, ami kihagyhatatlan egy igazi doomsta/stooner zenekar repertoárjából. Na, nem feldolgozás, hanem egy hasonló hangokból, témákból álló saját elszállt dal. Kár, hogy ez nem lett igazán ügyes a többi dalhoz képest.

A maga egyszerűségében feelinges zene, már csak egy igazán jó énekes kellene hozzá, akkor szakíthatnának nagyobbat. Néha olyan érzésem volt, hogy de jó lenne a felvételt ének nélkül végighallgatni... Nehéz pontozni, mert a zene maga tetszik, nem is kicsit, de az ének. Jajj. A zene önmagában 7-8 pont között van, az ének miatt (nem csak a hang, hanem az énektémák semmilyensége miatt is, nagyon magyar metal átlag ez még) azonban az összprodukció egy hatos. De az ígéret még mindig ott figyel a zenekarban.