Shock!

Az utóbbi évek kicsit metalosabb Biohazardja tetszett. Reméltem, a Kill Or Be Killed sem vándorol a keveset hallgatott cd-k közé. Nos, az intro utáni első dal után még nem tudtam, hogy mégis oda fog, kaotikus a dal, bár van benne húzás, a másodiknál kicsit csodálkoztam a mélyre hangolt lassú riffen, jaj, átmentek doomba, vagy mi van?

Na nem, inkább visszamentek HC-be. A refrén tipikus régi Bio, lehet rá páros lábbal ugrálni fel, s le. Aztán megint csak kapkodós, ugrálós biovécé jön. Ja nem. Biohácé. Halkan megsúgom, kicsit fantáziátlan az egész, noha én a metalosabb korszakaikat jobban kedveltem, mint. Az ezen a lemezen annyira nincs. Kicsit túl kapkodós, túl semmilyen az egész. Van persze csordavokál, meg tikatika dob (az jó sok), meg üvöltenek akiknek üvölteniük kell, koncerten akár még élvezetes is lehet megfelelő hangerő mellett mindez.

Akár azt is írhatnám, hogy 10 tökegyforma dalt vettek fel Evanék. Semmi, de semmi nem marad meg utána az ember fülében. Az baj. Zúzda meg ilyes, de enyhén szólva céltalan az egész. Viszont jól szól. Az is valami... A borító meg vérgagyi, ez valami trend mostanában? Rögtön négy stilizált pitbull vicsorog az emberre profilból, de jó...

Azok biztos szeretni fogják, akik már epedve várták, hogy visszatérjenek a gyökereikhez, akiknek meg tetszettek az utolsó lemezei a csapatnak, inkább kerüljék el messzire ezt az új matériát. Ha több olyan dal lenne, mint a záró Hallowed Ground, egészen békésen meglennék az anyaggal. Az olyan jó kis súlyos Bio-vegyesfelvágott, és még fantázia is szorult belé. És végre itt nem csak tikatikázik Danny, hanem dobol is. Na, ez a dal súly rendesen. Ez kilenc pontos. És tart majd hét percig. És nem unalmas. És miért nem ilyen az egész lemez?!.. És ugye a következő ilyen lesz?..