Shock!

Elég ha azt mondom, hogy Ron Jarzombek gitározik a Blotted Science-ben? Néhány értő fül azonnal kattint és keres, hol lehet beszerezni a lemezt, anélkül, hogy tovább olvasná miről is írok. Aki esetleg nem ismerné az amerikai komplexitásmániákus gitármágust, annak ajánlom figyelmébe a Watchtowert és a Spastic Inket. Ron mellett meglepő módon most nem a testvére dobol, hanem Charlie Zeleni (Behold...The Arctopus, Jordan Rudess), illetve a Cannibal Corpse-ból Alex Webster játszik basszusgitáron.

És immár megdőlt az az elmélet, hogy a death metal ostoba és síkegyszerű, Alex kiváló basszusgitáros, ráadásul ketten írták a dalokat Ronnal. Ez jelentősen hallatszik is, sokkal morózusabb - igen, helyenként deathes - a zene, mint bármi, amiben eddig Ront lehetett hallani. Abszolút jót is tesz az a néhány death metalosan ihletett téma a zenének, kicsit elkalandozhatunk a megfejtős, agyonkomplikált matekmetalból, látszólag könnyebben befogadhatóvá vált a zene. Látszólag...

Annak ellenére, hogy a nyitó pár másodperces riff bármelyik mai mainstream modern metal zenekartól származhatna (ez a megtévesztés része), elég gyorsan rátekerednek a hangszerekre a zenészek, kapjuk az arcunkba a szólókat, váltásokat, témahalmozásokat. Nyilvánvalóan kell hozzá türelem, aki nem nyitott az ilyen zenék felé, az hamar le fog fáradni a látszólag céltalan technikázástól, tényleg nem ajánlott stresszesen, fáradtan nekilátni meghallgatni az albumot. Kellő nyitottsággal azonban tud működni ez is, mint ahogy a Jarzombek-féle muzsikák általában, ámbátor nyilvánvalóan hetek kellenek a megfejtéséhez.

A borítón látható bizarr koponya már sejteti, hogy nem csak zenei tartalommal bombáznak minket (a borító hátsó részén egy félbevágott agy látható), hanem koncepciózusnak is lehet mondani a nótákat, gyakorlatilag mindenféle olyan „agybajt" szedtek össze, amelyek általában halállal végződnek. Mondjuk úgy, itt is szembesülhetünk vele, mennyire törékeny az életünk, és mennyire semmit nem tudunk még mindig az agy működéséről. (Ha most a cinikus énemet invitálnám meg, azt mondanám, ráadásul milyen baromi idegesítő zenét csináltak, hogy ezzel is birizgálják az agyunkat.)

Arra azért simán kötnék fogadásokat, hogy mely dalok alapötlete származik Webstertől, messziről felismerhető a Cannibalos múlt, és bevallom, momentán nekem ezek a dörzsi szivacs hatékonyságával súroló témák sokkal jobban fekszenek. Pl. az Activation Synthesis Theory (a lemez egyik legjobbja) vagy a rövid, de velős Amnesia. Azt is hallani, hogy a Meshuggaht is szeretik, a Night Terror helyenként tiszteletbeli mesüge dal is lehetne.

Totálisan mindegy mit próbálok még pár soron keresztül megfogalmazni, aki kedveli a stílust, egészen biztosan szeretni fogja a Blotted Science-t, sokkal invenciózusabb, szerethetőbb, mint mondjuk a legutóbbi Mekong Delta lemez (csak, hogy a súlyosabb tekert zenéknél maradjunk). Ráadásul nem is szól rosszul a cd, így végszóként csak a szokásosat tudom mondani: egy próbát megér!