Meglehetős csendben készült el a német Brainstorm tizedik albuma, az On The Spur Of The Momentet három évvel követő Firesoul. Bár Andy B. Franckék pályájuk csúcsát már maguk mögött hagyták (számomra egyértelműen a Metus Mortis – Soul Temptation kettős tekinthető annak), sikeresen beálltak egy nem kiemelkedő, de megbízhatóan minőségi szintre, amit bő egy évtizede tartanak is. Nem meglepetés tehát, hogy a Firesoul is jó, illetve hozza az összes kötelező és elvárt Brainstorm stílusjegyet, amelyek között Andy hangja ugyanolyan központi helyet foglal el, mint Torsten Ihlenfeld és Milan Loncaric jellegzetes gitársoundja. Mindezt némi billentyűvel és leheletnyi keleti ízzel megfűszerezve jutunk el ahhoz a világhoz, amelyben a deutsche power metal csapat alkot.
Ha bárkinek is szemernyi kétsége merült volna fel abban a kérdésben, hogy mi várható a kétszeresen is jubileuminak tekinthető (a brigádot még 1989-ban alapította Dieter Bernert dobos, illetve Torsten és Milan) korongtól, már a nyitó Erased By The Dark hallatán hátradőlhet. Amit ugyanis fentebb leírtam, mind tetten érhető ebben a dalban: keleti hangulattal finoman átszőtt, kétlábgépes power metal darab, zúzós riffekkel és nagyívű dallamokkal. Természetesen a többi tétel sem lóg ki a sorból, ugyanúgy folytatják ezt a vonalat, mint a korábbi Brainstorm anyagok szerzeményei. Ami nem is baj, számomra ugyanis a német ötös is abba a kasztba tartozik, akiktől nagy megújulást nem várok, sőt, nem is szeretnék. Létezik egy sajátos Brainstorm világ, amelynek keretein belül immár huszonöt éve hozzák megbízhatóan a szintet, és csakúgy, mint mondjuk a minden tekintetben pályatársnak tekinthető Primal Fear esetében, részemről nem is szeretnék mást hallani a csapattól. Elég, ha leszállítanak pár olyan fasza dalt, mint a riffelésében thrashesen lendületes Descendants Of The Fire, a kiváló refrénnel operáló Entering Solitude, a lüktető ritmusokra épülő Recall The Real vagy a súlyos záró kettős, a Disappear és a Strangled.
Ezek is csak szimplán jók, pedig volt idő, amikor egy-egy új Brainstorm nagylemez kapcsán bátran puffogtathattunk olyan jelzőket is, mint kimagasló, megdöbbentő vagy etalon. Ez az időszak valószínűleg sosem tér már vissza, de ennek ellenére örömteli, hogy a Brainstorm él és halad tovább a kijelölt úton. Lehet, hogy ez sokkal inkább vízszintes már, semmint felfelé ívelő, de csalódni így sem fogunk bennük, az biztos. Élőben pedig még mindig brutálisan jók, úgyhogy reményeim szerint a hosszabb pauza után a magyar színpadok valamelyikére is visszatérnek.
Hozzászólások