Hálistennek most már biztos, hogy ősszel érkezik egy teljes nagylemez a Candlemass műhelyéből, ami mindenképpen nagy öröm. Igazság szerint eddig sem értettem, miért akarja mindenáron nyugdíjazni albumszinten Leif Edling épp a főcsapatát, miközben a többi projektjében is pontosan hallani, mennyire tombol benne ennyi év után is a kreativitás. A House Of Doom tehát nem kizárólag a két évvel ezelőtti Death Thy Lover folytatása, hanem egy új album előhírnöke is, szóval hurrá!
Tulajdonképpen nem tudok sok értelmeset elmondani erről a négy dalról azt leszámítva, hogy megbízhatóan hozzák a bandától elvárható magas minőséget, Mats Levén pedig egy igazi kincs, aki itt is tökéletesen bevált. A három énekes nóta közül igazából nem is lehet kedvencet választani, mindegyik baromira bejön.
A Lowe-korszak monumentálisabb, dúsabb megszólalású, epikus-fantasys megközelítését idéző, rendkívül okos és izgalmas felépítésű címadóra már első hallgatás után is majdani Edling-klasszikusként emlékszik vissza az ember, és azonnal bele is ragad a fülbe. A Flowers Of Deception szintén tipikus Candlemass, ez kicsit egyenesebb, direktebb a címadónál, de hasonlóan jó, Levén hatalmas dallamokat kanyarít az ízes doom-riffelésre. Az igazi érdekesség azonban az akusztikus Fortuneteller, ehhez hasonló darabot ugyanis nem nagyon hallottunk még a bandától – mondanom sem kell, ez is remekül áll nekik. Az instru Dolls On A Wall riffelgetése ezekhez képest inkább már csak amolyan levezetés, de ezt is kellemes hallgatni.
Tényleg nem akarom szaporítani a szót, a Candlemass szerencsére józan belátásra tért, és nem redukálja jövőbeli tevékenységét kizárólag koncertezésre, hanem folytatják az alkotást is. A Death Thy Lover és a House Of Doom hallatán csakis ez lehet a helyes út, és ha a nagylemezen is tartják ezt a szintet, biztos vagyok benne, hogy 2018 egyik legjobb albuma várható a csapattól. Márpedig miért ne tartanák?
