Shock!

Ha valakiben a negyedik kannabiszkorpa-fertőzés idején is kérdésként merülne fel, a válasz: igen, itt valóban paródiáról van szó, méghozzá abban az értelemben, ahogyan a zsánert művelni érdemes. Furcsamód a jó paródia ugyanis roppant nehéz műfaj, amely könnyen elintéződhet egyetlen vállrándítással, ha a produkció nem képvisel az eredetivel azonos minőséget. Ebben a tekintetben tehát csakis úgy szabad hozzáállni a tiszteletadáshoz (mert a maga ferde módján ez pontosan az), ahogyan például azt a Steel Panther teszi a '80-as évek glam metaljával. A tribute tárgya ez esetben természetesen a szent tetrahidrokannabinol (testvérek között csak THC), illetve a Chris Barnes-korszakos Cannibal Corpse. Egy élmény már a lemezcímek tallózása is, ahol, miután az örökség minden tekintetben kimeríttetett (lásd: Blunted At Birth, Tube Of The Resinated, The Weeding), legutóbb három évvel ezelőtt Beneath Grow Lights Thou Shalt Rise címmel érkezett egy újabb tucat ostorcsapás, most pedig itt a From Wisdom To Baked, ami szerencsére jottányit sem enged az eredeti recept szerinti elképzelésekből.

A tények kedvéért említtessék meg, hogy a Cannabis Corpse a Municipal Waste-ből ismerős Land Phil bőgős projektje, aki legújabban az énekesi teendőket is ellátja errefelé, miután az eredeti vokalista, Andy Horn (Battlemaster) lelécelt a frontról. A helyettesítő igazolás néhány koncert erejéig egy bizonyos Randy Blythe volt, de ez a papíron nagyszerű kooperáció magától értetődően nem tarthatott soká. Szóval új a hang, és ez esetben sem kell Barnes-kópiára gondolni, sokkal inkább Corpegrinder hörgésére emlékeztet ez a magasabb fekvésű acsarkodás, mint a mai Six Feet Under vezérének gyomorból feltörő bugyborékolására. Josh „HallHammer" Hall dobos és Brent „Legion" Purgason (legújabban GWAR) szólógitáros is régi társak a bajban, abszolút hiteles és vállalható minden, amit a zenekar képvisel és alkot. Céljuk – nüansznyi kivételektől eltekintve – egyértelműen a múltidézés, vagyis füves embereink megtestesítik mindannak az ellentétét, amit progresszívnek szokás nevezni, és új utak taposása helyett kiszolgálnak egy adott tábort, amely valóban a tenyerükből zabál. A From Wisdom To Baked azoknak és csak azoknak lesz ínyencfalat az asztalán, akik ma is örömmel és gyakran pörgetik mondjuk a Tomb Of The Mutilatedet, és a jelenkori technikás, hússzaggató Kannibál megközelítés helyett a mócsingok lassabb, türelmesebb emésztésében hisznek.

És akkor, hogy a lényegről is szó essen, azt kell mondjam, ha megölsz, se tudok részletekbe menő megfejtést adni arra, mitől jó az új lemez, és miért vigyorgom magam rajta halálra. Bár a szövegekből műfaji szokás szerint keveset érteni, de ahogy sorjáznak a veretes tételek Baptized In Bud, Individual Pot Patterns vagy Medicinal Healing címek alatt, örömtüzek gyújtásán kívül mást nem is nagyon tehetsz, sőt, olykor elfeledkezel róla, hogy éppen nem az eredetit hallod. Bár a vastag és alapos ritmusszekción karóba húzott nótákat Legion itt-ott meglepően dallamos dolgokkal dobja fel, jobbára marad a szigorú szemöldök és a közepesnél gyorsabb tempó, és bizony hájjal kenegetnek, amikor végre kimozdulnak a zord masírozás komfortzónájából. A címadó például ezek ritka kivételek egyike, pedig nekik is jól áll, ráadásul a zöld színhez is jobban passzolnak a kimértebb mozdulatok. Voltak és lesznek még ebben az évben is lemezek, amelyektől megváltást várok, ez nem olyan, ettől egyszerűen csak kerekebb lett a napom, és ezzel a ténnyel ki is vagyok békülve. A fentiek miatt jogosnak érzett, oktalan rokonszenv miatt a plusz fél pontot be is vésem nekik.

Rajongóknak, és ne tovább!