Shock!

Ezt az írást össze kellett volna vonni a Fabrizio Leo lemezismertetővel. Ugyanis ezen az anyagon is a jó „Bicio" gitározik, Danilo Citriniti dobos pedig nem más, mint Fabrizio albumának hangmérnöke – akinek kedve szottyant felvenni egy kis saját zenét. A harmadik játszótárs Danilo testvére, a basszer Domenico lett és a hangzás színesítése kedvéért még néhány billentyűs is közreműködik a nótákban (közülük talán Mistheria neve mond valamit, akit Rob Rock lemezeiről és a legutolsó Dickinson anyagról ismerhetünk).

A gyökerek itt is hasonlóak, mint a gityós cimboránál, van itt is rockzene, még metal is akad, az összkép azonban jóval jazzesebb, komplexebb és – mondjuk ki – öncélúbb. A legminimálisabb fogósság sincs jelen, amelynek számonkérése ennél a muzsikánál esetleg paradoxonnak hat, de ha arra gondolunk, hogy egy Psychotic Waltz, egy Spiral Architect, egy Ark vagy hogy egy fokkal lágyabb vizekre evezzünk, egy Sieges Even is milyen beteg, egyben mennyire lenyűgöző dolgokat játszik össze, akkor máris más a helyzet.

Persze az említettekkel ellentétben Citrinitiék projektjében egyáltalán nincs ének, amely azért jelentene némi plusz kapaszkodót, de akárhogy is, ezek a srácok így együtt inkább csak simán beteg dolgokat játszanak össze – és vissza. Szóval ez nekem túl „művészi", de könnyen lehet, hogy egy jazzben jártasabb hallgató szerint baromság, amit itt összehordok. Lelke rajta – én a magam részéről vállalom, hogy a Citriniti testvérek (bármennyire hallatszik, hogy kiváló zenészek) lefárasztottak – meglehet, ennek a zenének megítéléséhez én kevés vagyok.