Shock!

A két évvel ezelőtti Hammer Of The Witches jó ideje a Cradle Of Filth legimpozánsabban sikerült albuma volt, ráadásul a banda változatlan felállásban fordult rá a folytatásra, így okkal reménykedhetett benne mindenki, hogy nem lesz nagy gond az új lemezzel. Engem első blikkre ugyanakkor kicsit megijesztettek a hétperces átlagidejű szerzemények. Nem mintha nem lettek volna mindig is hosszú témáik, de Dani Filth néha azért hajlamos beleborulni a filmzenés hangulatokba, ami általában azt eredményezi, hogy a sok teátrális megoldás közepette elvesznek maguk a dalok. Nos, a Cryptoriana: The Seductiveness Of Decay szerencsére rám cáfolt: a hosszabb számok és az ezekhez passzoló komplexebb jelleg ellenére a lemez ismét egy remek formában alkotó Cradle Of Filth képét rajzolja ki.

Dani előzetesen többször is a Cruelty And The Beast és a legutóbbi album keverékeként jellemezte ezt a lemezt, ami akár helytálló párhuzam is lehet, bár nem állítom, hogy magamtól feltétlenül eszembe jutott volna. De igazából eleve nagyon nehéz ennyi év után újat mondani a zenekarról, pláne, hogy a stílusuk összekeverhetetlen, és mint legutóbb ismét fényesen kiderült, elsősorban Dani a letéteményese, játsszanak rajta kívül akárkik a bandában. Maradjunk annyiban, hogy a Hammer Of The Witches fogósabb, önmagát hallgattató megközelítése most is domináns maradt, viszont eközben is érezhetően bonyolultabb, színházasabb az anyag, mint az előző volt. Vagyis sikerült létrehozni egy olyan egyensúlyt, amit sok korábbi lemezen nem tudtak maradéktalanul megvalósítani: a Cryptoriana többé-kevésbé hozza a Cradle leggrandiózusabb célok felé törő oldalát, viszont közben nem fullad bele önnön szövevényességébe.

Minderre egyébként rögtön a rövidebb, de Cradle-albumnyitóként cseppet sem tipikus Exquisite Torments Await bevezetés utáni Heartbreak And Seance is tökéletes példát szolgáltat. Hat és fél percesre nyúlik a téma, de ezzel együtt is simán a zenekar 21. századi korszakának egyik legfogósabb darabja, amelyben áradó gitárok és bombaszt-kórusok érkeznek a nyaktörő tempókra, bizonyos részletek pedig már elsőre a fülbe ragadnak. Méghozzá riffek, gitártémák is, ami azért, valljuk be, nem mindig volt jellemző rájuk... Vagyis a legutóbbi albumon debütált gitárduó, Marek „Ashok" Smerda és Richard Shaw hallhatóan elemében van, és két anyag után nyugodtan ki merem jelenteni: érkezésük kimondottan jót tett a csapatnak. Még akár azt is megkockáztatom, hogy nemcsak változatosabb és izgalmasabb, de markánsabb is a riffelés meg a szólómunka a mostani Cradle-ben, mint korábban gyakorlatilag bármikor.

A Heartbreak And Seance egyébként nem az egyetlen azonnal ható, kiugró kvázi-sláger a lemezen, mert például a maidenesen folyós gitárokkal operáló The Seductiveness Of Decay vagy a bombasztikus kórusmegoldásokat is bevető You Will Know The Lion By His Claw egyaránt rendelkezik az ehhez szükséges tulajdonságokkal. De még a banda színházas oldalát csúcsra járató, temetős-vámpíros-gótblackes Wester Vespertine-be vagy a csaknem kilencperces Death And The Maidenbe sem nehéz belekapaszkodni. És ahogy említettem, ez jó, mert az utóbbi bő másfél évtized Cradle-jével néha pont az volt a gond, hogy a zenéjüket mindig is jellemző hatásvadászat mögül hiányoztak az igazán izmos dalok. Most viszont maradéktalanul ott vannak ezek is. Sőt, még a lemez végére felcsapott Alison Hell feldolgozást is sikerült a saját képükre formálniuk úgy, hogy az eredeti hangulata is megmaradt. A gitárszóló persze nem Jeff Waters, de szerencsére nem is akartak vele túlnyújtózni a takarójukon.

Mindezzel természetesen nem azt mondom, hogy aki eddig hányt a Cradle Of Filth dolgaitól, az most majd varázsütésre másképp áll hozzájuk. Ezen a lemezen továbbra is megbízhatóan hoznak mindent, ami annyi embert irritált bennük korábban is, a túlpörgetett hangulatoktól kezdve Dani ezer hangon károgó-sivító-szavaló előadásmódján át az időnkénti csipkekesztyűs halálmadár-giccsességig. Azt is elfogadom, hogy másoknak a töménysége miatt fekheti meg a gyomrát ez a szokásosan részletgazdag hangszerelésű, Bram Stoker és Anne Rice hangulatait zenére lefordító album. De aki kedveli a bandát, annak ugyanúgy nincs oka panaszra, mint ahogy legutóbb sem volt.

A Cradle Of Filth január 21-én Budapesten koncertezik a Moonspell társaságában. Részletek itt.