Ajjaj. Most mit mondjak? Gyorsan jött a lemez. Kíméletlen leszek, lesz, ami lesz. A Da Capo ígéretes csapat. Olyan emberkékkel, akiknek szívügye az általuk is művelt progresszív metal, ami leginkább a Dream Theatert követi, de ezt mindenki tudta eddig is.
A demókkal is az volt az egyik bajom, hogy egyik-másik részletről szinte hangról-hangra megmondtam, melyik DT dalból származik. A másik az ének, elég furcsa hanggal rendelkezik Nagy Norbertnek, nem éreztem eddig biztosnak a teljesítményét, viszont a lemezre ezen sikerült felülkerekednie, a hangját meg kell szokni és kész. Én már megszoktam, probléma lezárva.
A Phaistos. A körítés színvonalas, a phaistosi történet meg több mint szimpatikus számomra, eddig rendben is lennénk. A zenei résszel nem vagyok kibékülve. Még mindig túlságosan is DT utánérzéses az egész, a riffek, a váltások, a szólók, mintha egy lassított DT lenne, gyengébb dobossal és más karakterű énekessel. És ez nagy baj. Süt a hit, a lelkesedés a nótákból, de az egyéniség még nagyon nem. A gitárszólók is túlságosan "kiműveltek", hallatszik, hogy megírták őket, okosan, de pont az az érzés még nincs meg benne, amitől az ember karján feláll a szőr. Ehhez is kell még egy kis idő. Továbbá végig úgy éreztem, 1-2 takttal lassabbak a dalok, mint azt elvárná az ember, csak egy kicsit lenne lendületesebb, máris jobban szeretném őket. Így marad a hiányérzet végig, nem állnak össze DALOKKÁ a részletek.
Talán még korai volt a lemez, hiába profi munka, és minden tiszteletem a zenekaré, hogy mindezt összehozták, de az igazi Da Capo még nem bukkant elő. Majd pár év múlva. Tudom, érzem, mert bennük van a lehetőség, és bízom is a csapatban, hogy egyre inkább saját arcukat mutatják majd. Fiatalok, ebben a műfajban ilyen erős külföldi karakterek után nehéz is lett volna teljesen eredeti zenét felmutatni, ehhez idő és sok-sok tapasztalat kell. A csíra mindenesetre ott van bennük.
Nekem ennyi, és várom 1-2 év múlva az igazi Da Capo-t, kéretik saját kútfőből merítkezni, és nem a Dream Theaterből.
