Glenn Danzig visszatért. No, azért ez még nem a 2004-es Circle Of Snakes lemez folytatása, hanem egy amolyan hiánypótló anyag. Az egykori Misfits és Samhain frontember már régóta ígérgetett egy olyan dalgyűjteményt, ahol csakis részben vagy egészben kiadatlan Danzig nóták hallhatóak, tökéletesen lefedve a mester teljes szólókarrierjét.
Most itt van ez a dupla lemezes dalcsokor és a horrorpunk keresztapa követőinek nem is akad más dolguk, minthogy az eddig foghíjas Danzig gyűjteményüket most végre teljessé tegyék. A sötétség nagydarab ura összesen huszonhat dalt préselt rá a két korongra, az így kapott összjátékidő nagyjából két órára rúg, ami tömény, hamisítatlan Danzig-esszencia. Hallva a két lemez nótáit szinte hihetetlen, mennyi egyébként remek alkotás porosodott évekig a fiókban, nagy kitolás lett volna hagyni, hogy az enyészeté legyen ennyi műremek. Már most elnézést kérek a túlzott lelkesedésemért, de a tavalyi Black Aria II-t leszámítva – ami az énekes afféle klasszikus zenei kitérője - semmi igazán danzigessel nem jelentkezett őméltósága, így ez a bő lére eresztett zeneanyag igazi kincsnek számít.
Magát a zenét nem mutatnám be külön, aki hallott már Danzig-dalt az úgyis tudja, milyen egyedi, sötét erotikával (is) átitatott ős rock – később industrial – muzsikát nyomatott mindig is az öreg Evil Elvis, aki meg netalán most találkozna először az énekes nevével és ezt az ismertetőt olvassa, annak csak egy címet mondanék: Lucifuge. Nagy hatású album, óriási dalokkal egy ereje teljében lévő énekestől, magyarán KÖTELEZŐ! De most akkor vissza a Lost Tracks-hez...
Az egyes korongon kaptak helyet a Danzig együttes első korszakából származó művek, tehát durván a '88-'94-ig terjedő periódusban íródott, a lemezekről lemaradt tételek. Ennek megfelelően ez az organikusabb, ősrockosabb fele a gyűjteménynek, s az első négy soralbum világa is itt elevenedik meg előttünk. A lemezt nyitó Pain Is Like An Animal olyan fejlecsavarós riffel indít, amit csakis John Christ gitárostól várhat az ember. Ez a dal például simán ráfért volna az első Danzig lemezre, akkora nyers erő lakozik benne. Lucifuge hangulattal teli az Angel Of The 7th Dawn, mely ha akkoriban kijön lemezen, hatalmas himnusszá válhatott volna. Mindenképp megemlítendő még a frenetikus Buick McKane feldolgozás is, mely eredetileg egy T. Rex dal volt és amúgy a Guns N'Roses is átdolgozta már szintén parádésan.
A második korong már a banda nehezebb, súlyosabb korszakát eleveníti fel, a határesetnek számító negyedik albumtól kezdve egészen a legutóbbi Circle-ig bezárólag. Abba most nem mennék bele, hogy jó is volt-e ez a zenei fordulás, mennyire alkotott maradandóakat morc énekesünk ipari kirándulásai során, maradjunk csak annyiban, én ezt az időszakát is kedvelem. Ez a kettes korong egyébként nem tartalmaz olyan elvetemült gyári zúzdákat, mint amilyenek mondjuk a Blackacidevilen voltak, de a metalosabban betorzított gitárok és a reszelősebb, hidegebb témák éreztetik a változást. Ezen a lemezen kapott helyet David Bowie Cat People dalának danzigi újragondolása, melytől a hideg is kiráz, annyira misztikusan félelmetesre sikeredett. A Bound By Blood zakatolós verzéje telitalálat, akárcsak a Soul Eater eszeveszett jó kezdő riffje. Ó igen, a Crawl Across Your Killing Floor dalhoz meg már klip is készült, frankó westernes stílusban.
Nagyon kellett már ez az anyag, főleg ilyen tetszetős formában. A gyűjteményt azonban mégis inkább haladó danzigeseknek ajánlanám, a többiek inkább a soralbumokkal kezdjék, aztán jöhetnek az érdekes és fontos elveszett - de szerencsére megtalált dalok.
