Német gótikus darkos szemkifestős metal zenekar, állítólag stílusukban a legjobbak, akik 1996 óta léteznek és ha jól sejtem ez a harmadik lemezük. Az első dal nem annyira rémületes, mint vártam, súlyosnak tűnő gitárokkal megspékelt elektronikus puttyogások, a vokál olyan tipikus szenvedős gót ordítás, érdekes módon a második nóta máris egy feldolgozás, amire a harminc körüliek még a Super Channel zenei műsoraiból emlékezhetnek (a kétslágeres Blacktől).
megjelenés:
2005 |
kiadó:
Black Lotus / HMP |
pontszám:
4 /10 Szerinted hány pont?
|
A harmadik dalban már rap-szerűség is felbukkan (szoktak ilyen gótmetalban?..., kicsit olyan, mint egy kihypózott Clawfinger), a zene marad totálisan átlagos. Az erőteljes gitárok miatt azonban a Paradise Lost szelleme is ott kísért egy picit végig. Sőt. Nagyon. Néha már túl Lost-os volt némelyik dal. No meg itt a vokalista közel sem olyan karakteres, mint Holmes (aki persze csak lemezen karakteres), pedig igyekszik utánozni a régi témáit.
A billentyűs témák, samplerek sajnos nem túl érdekesek, a gótoknak ez túl metal, a metalosoknak meg túl lapos, szóval scheitelmem sincs kiket érdekelhet a Das Scheit.
Számomra ez unalmas egy cseppet. Vagyis inkább jellegtelen, és az a legrosszabb, ha zenéről van szó.