Shock!

A Deep Inside Myself egy fiatal német csapat, akik két másik zenekarból (Gone Sadness és Hereafter and Now) alakultak. Mivel egyikük neve sem mond semmit, csak a zenekarnévből lehet következtetni arra, hogy ők is a gótikus metal mellett voksoltak, egy kis dark rockkal fűszerezve.

Érdekesnek találtam, hogy a biográfiájukban '93-at jelölnek meg indulási pontként, ugyanis ez nagyon nem hallatszik a zenéjükön, mely olyan, mintha cirka két éve vettek volna először hangszert a kezükbe, és azóta sem gyakorolták volna agyon magukat. Kivéve a dobost, "ő" ugyanis programozott.

Elég vérszegényen szól a lemez, a hangzás inkább egy jófajta demónak felel meg, valahogy kevesen vannak ilyesféle zenére hárman, sokkal dúsabban kellene szólnia a hangszereknek. Meg hát ugye a dalszerzői géniusz is hiányzik, összeszedetlenek, olykor akadozóak a dalok, arról nem is beszélve, hogy roppant klisések. Aztán ilyen borzasztó angol kiejtést rég hallottam, mint amit itt, annyira németes, hogy szerintem okosabb lett volna ha inkább maradnak az anyanyelvüknél a srácok. A vokalista amúgy hol hörög, hol énekel - nincs valami nagy hangterjedelme -, nem az igazi. Sőt.

Ráadásul a lemez is túl hosszú, 13 dal, 60 perc, ebből a zenéből ez túl sok, pláne abban az esetben, ha egy szál eredeti ötletet nem találunk benne. Unalmas és középszerű. Szinte fizikai fájdalmat jelentett a végighallgatása. Még a borító sem hozott felüdülést - bár csak a frontrészét láttam - de ez kábé három perces munka. Elavult módszerekkel.

Tipikus hosszú út előtt álló csapat. Majd legközelebb.