Shock!

Nem kisebb nevekkel zenél az egykori Dream Theater billentyűs Inertia c. szólóalbumán, mint Steve Lukather (gitár, Toto), Zakk Wylde (gitár, Ozzy, Black Label Society), Tony Franklin (basszusgitár, The Firm, Blue Murder), Tom Kennedy (basszusgitár, Al DiMeola), Jimmy Johnson (basszusgitár, Allan Holdsworth), Jerry Goodman (hegedű, Mahavishnu Orchestra, Dixie Dregs), Simon Phillips (dob, The Who, Jeff Beck, Mick Jagger, Judas Priest).

Ez így már elég jól hangzik, nem kispályás csapat, meg kell hagyni. Simon Phillips az, aki a legtöbbet segített a lemez elkészítésében, 5 dal társszerzője volt, és a hangmérnöki munkákba is belefolyt. 10 instrumentális remekmű, sokkal lazább formában, mint ahogy azt az ember elképzelné a nevek hallatán. A lemez minden részletét hangyaszorgalommal dolgozták ki, lehet ámulni-bámulni - és persze sokat tanulni - a hangszeresek játékán, viszont összhatásában mégis a lazaság, a feeling dominál a dalokban. Ehhez nem keveset tesz hozzá Zakk Wylde ízes és mással össze nem téveszthető gitárjátéka. A rock'n'roll nyers ereje párosul a kifinomult progresszív témákkal. Már amelyik dalban előfordul. Mert egy-egy ilyen "vadulás" után nyugisabb, szólócentrikus vizeken evezhetünk tovább.

Az ember azt gondolná, hogy alapvetően billentyűközpontú, szólóorgiákba fulladó anyag kerülhet ki Derek keze alól, na ez egyáltalán nem így van. Teljes mértékben dalcentrikus a lemez, persze minden tételt felvérteztek szólóhegyekkel, viszont az arányok és az összhang tökéletes. Derek bemutat egy pár érdekes hangszínt, és a szólói is kiválóak - aki eddig kedvelte a stílusát, az biztos nem fog csalódni. A jazz sem áll távol a zenészektől, néhány dalban megvillantják ezirányú tudásukat is a zenészek. És hogy még szélesebb rétegekhez szóljon a zene, szinte bárzenébe hajló szám is került a korongra. Azt hinné az ember, hogy minden dal friss. A fenét. A What A Shame például cirka 7-8 éve készült, méghozzá Al Pitrellivel (ma Megadeth gitáros) közösen írta DS. Nem érződik rajta... Mármint az idő. És ezzel még nem zárult le a meglepetések sora, de nem lövök le minden poént, fedezzetek fel ti is valamit...

Ezen nincs mit ragozni, óriási zene óriási géniuszoktól. Instrumentális igényes zenék kedvelőinek kötelező.