Shock!

Csak számcímeket - még borítóképet sem - tartalmazó promo cd, "szeretem" az ilyen infódús cuccokat, rögtön vágja az ember milyen zenéről is lehet szó... A Diecast neve nem mondott semmit, bár sejtettem, hogy nem éppen finom zenét játszhatnak. Metalcore, a dallamos éneklős fajtából - micsoda meglepetés!

Mármint persze javarészt üvöltős, mellette sok a dallamos énekrész, nem csak a refrének, hanem annál jóval több és kicsit próbáltak kitágítani a Killswitch-féle határokat. Amerikai a csapat, Bostonban alakultak és ez a harmadik lemezük. Túl sok infót nem lehet erről a lemezről még összevadászni, borítót is vagy háromfélét találtam hozzá, a fene tudja melyik lehet az igazi.

Azt végképp nem tudom, hol vették fel a lemezt, de nem végeztek túl jó munkát, elég gyengén szól a korong. A gitárok sehol sincsenek, gyakorlatilag mikor jön egy sűrű kétlábdobos rész, a lábdob valami veszettül tompán kattog. Bár a dobok eleve tompák úgy általában. Kár, mert elég harapós lenne a zene.

A dalok agresszívek, inkább metalosak, mint hardcore-osak, inkább már csak az üvöltés emlékeztet arra, hogy talán ez a zenekar is inkább hc volt, mint metal. A dallamos énekrészek meg annyira tipikusan amerikaiak, hogy simán rá lehetne bökni a földgömbre, ha éppen azt keresi az ember, honnan is való a csapat. Igazából ez az, ami igazán kiemeli a zenét a több tucat hasonló közül, egész jó az énekes srác (Paul Stoddard) hangja, ügyesen is használja, igyekszik a klisékből kilépni. Mondjuk az előfordulhat, hogy pont miatta nem fog tetszeni a súlyosabb zenék rajongóinak. Az is igaz, hogy megjegyezhetőbb, fülbemászóbb dallamos énektémákat kellene kitalálnia a jövőben, mert nagyon elment az ember füle mellett amit produkál. Az ötös dalnál megjött az iszonytató düh is, pengébb hangzással hatásosabb lenne sokkal. Néhol egy kevés Pantera-íz befigyel a dalokban. Nagyon néhol.

Fiatalok még, indulásnak nem vészes ez a lemez, de azért még ne is az aminek hallatán leborul az ember a lábaik elé. Ha sikerül több sajátos ízt beépíteni a dalokba és megtartják az énekesüket, elképzelhető nagyobb siker is. Az átlagnál picit (de tényleg csak picit) jobbak, érdekesebbek, lehet barátkozni a zenéjükkel, de gigantikus izgalmat ne várjon senki. Alapvetően szimpatikus a zenekar, nem tudom miért, csak egy érzés, talán mert picit próbálnak már most kitörni az átlag "dallamosmetalcore" skatulyából. Sok sikert kívánok ehhez. Meg egy jobb stúdiót a következő lemezhez, de legalábbis egy "dögösítő gombot".