Shock!

Ez a nem semmi. Végre nagy metalkiadónál egy hazai zenekar. Ráadásul az egyik legnagyobb nevűnél. Akár szereti valaki az Ektomorfot, akár nem, azért ez az esemény nagy dolog, akárhogy is nézzük. A srácok most pusztítani akarnak, egyre dühösebben, szövegben és zenében egyaránt.

Itt az elején térek ki arra, hogy nagyon bika hangzást kapott a lemez. Dániában, az Ant Farm Stúdióban vették fel, a producer Tue Madsen volt, aki a Mnemic és a The Haunted zenekarokkal dolgozott, tehát nyilvánvalóan nincs rossz füle a srácnak. Most sem volt. Nagyon masszív a sound, szépek, teltek a gitárok, arányos minden, a dobok is gyönyörűen szólnak, állat, na. A csapatban gitározik amúgy már a Warpath-es Schrottner Tamás, kell is hogy két gitárral zúzzák le a fejeket.

A zene tulajdonképpen nem változott, az előző lemez vonalát viszik tovább, maradt az olykor harcos punkos hozzáállás, amit már hallhattunk tőlük korábban is, de persze a fő hangsúly a tonnás riffeken van, a jó kis középtempós headbangelésen. Olykor persze itt is előfordulnak roma betétek - mármint az a fajta, amit az előző lemezen is lehetett hallani, autentikus danolás, nem az, amitől mindenki falra mászik, ha meghallja - meg apró színesítő effektek, ízléssel.

Persze azért van némi újítás is, a From Far Away-ben tűnt fel először szitár, és maga a dal is egy lassultabb, borultabb téma, meglepő, de nagyon tetszetős és nagyon súlyos lett! A You Are My Shelterben szitároznak megint picit, ami szintén súly darab, és nagyon kellemes benne az a kétlábdobos rész... Meg a kis akusztikus lezárás - meglepő! A From My Heartban van még szitár halványan, maga a líra a dal, instrumentális, egyszerű, érzelmes. Mondjuk azt, hogy súlyos, elmondhatom az összes nótára, de azért kiemelném a nyitó I Know Themet (ha jól tudom ez az első erre a lemezre készült dal, és ezen érezni még a legjobban a régi hatásokat), a Destroyt (két és fél perc után jön itt a katarzis, bombasztikus!), a még mélyebbre hangolt Gypsy-t. Jó sokszor azon kaptam magam a lemez hallgatása közben, hogy önfeledten bólogatok. Az meg vitathatatlan tény, hogy élőben még intenzívebb az Ektomorf, mint lemezen. Lesz itt tarolás! Mondjuk nekem a punkos gyorsulások még mindig nem jönnek be annyira a lemezen, de azért azokba is beleraktak némi "öregesebb" zúzást.

Az Ektomorf Soulfly-abb a Soulfly-nál. Max Cavalerából már évek óta kiveszett az igazi tűz, jöhetne tanulni Zotyáéktól. Tényleg. Az meg milyen párhuzam ugye, hogy anno a Sepultura is egy lehetetlen országból, lehetetlen körülmények között kezdte és hova jutottak. Mintha a történelem ismételné önmagát... (Azt meg csak tényleg zárójelben jegyzem meg, hogy szívesebben hallgatom ezt, mint az utóbbi idők Soulfly-át, de ezt már mondtam régebben is.)

Igen, megvannak a hatásaik még mindig, de kezdenek igazán felnőni önmagukhoz a srácok, és egy egészségesen jó lemez a Destroy. Igazi dzsunka ösztönmetal. Ja, és pofás lett a borító is ám.