Milyen jó érzés az, amikor egy magyar zenekar promója külföldről jön... Az utóbbi pár évben előfordult ilyesmi és reméljük folytatódik ez a tendencia. Az Ektomorf jelen pillanatban Németországban lakik és német kiadóval a hátuk mögött, az I Scream Up To The Sky már csak angol nyelven jelenik meg - világszerte.
megjelenés:
2002 |
kiadó:
Silverdust / Pulse Promotion |
pontszám:
8,5 /10 Szerinted hány pont?
|
Az Ektomorf dühös - még mindig. Dühüket belesűrítették 13 dalba, meglehetősen vastag hangzással, a gitár például úgy mormog, mint egy téli álmából felébresztett medve. Kicsit talán túl mormogós is. (HSB-s persze.) Újdonság a zenében a szkreccselés (a'la Slipknot), na de nem olyan agresszíven, mint az amcsiknál, nem egyenrangú a többi hangszerrel, csak színesít. Nekem tetszik. Viszont a keverésnél egy kicsit jobban ki kellett volna emelni, néha olyan elveszetten szól szegény. Minimalista, agresszív riffelés, fogós, groove-os, kiabálós, lázadós, életerős zene. Tudjuk milyen gyökerekből építkezik Zotya és csapata, de azt hiszem itt már senki nem bánja, jók a dalok, és pont.
A Kalyi Jagon elkezdett roma népdalok beépítése annyiban módosult, hogy most kevesebbet hallunk ilyesmit, ha mégis, az eredeti, nem saját maguk által elénekelt/feljátszott, nyitás és zárás. Egy-egy dalban hallhatunk női éneket, amit most sikerült szerves részévé tenni a daloknak. Az An Les Devlában különösen jól sikerült. A punkolást sem hagyták abba, aki ezt szereti a csapatban, olyat is kap, bár nekem speciel a középtempós groove-olás sokkal jobban bejön.
Két dallal nem tudtam egyáltalán megbarátkozni, az egyik a Beatles A Hard Day's Night feldolgozása, ez valahogy nem üt. A másik a magyar nyelvű Fájdalom könnyei, mely egy reggae téma, szvsz jobb lett volna rejtett trackként felrakni a lemezre az igazi rejtett track helyett (ami szintén magyar nyelvű), vagy utolsó dalként, de így eléggé megtöri a lemez egységét. Magyarul ezen kívül a You are című tételben is megszólal Zotya.
Ki hitte volna, de azt kell mondjam: sokkal jobban tetszik az Ektomorf új lemeze, mint a Soulflyé. A borítókép minőségi különbségéről meg ne is beszéljünk... Sok sikert kint a zenekarnak, de reméljük, azért sűrűn jönnek majd haza.