Shock!

A méltatlanul szűk körben elismert, elkönyvelten a Blood Fire Death / Hammerheart korszakos Bathory örökségét hadrendben tartó svédek ahhoz képest menetrendszerűen jelentkeztek idén új sorlemezükkel, hogy 2010-es albumuknak a The End címet adták, és akkoriban éppen a csatabárdot készültek végleg elásni. Erősen underground státuszuk okán talán nem árt meg a bemutatás: a csapat magját a Candlemass-iskolás epikus doom metalt évek óta ízléssel művelő Isole két multi-instrumentalista alapembere, Crister Olsson (itt Mats néven szerepel) és Daniel Bryntse (avagy Ragnar) képezi. Az afféle tribute projectként indult (bár kezdettől fogva saját dalokban gondolkozó) Ereb Altor ezidáig meg is maradt a két, fent említett zenész uralma alatt, a legutóbbi lemezfelvételre azonban a koncertjeiken kisegítő dobosuk, Tord is belépőt kaphatott, így jelen időben a banda hivatalosan is trióként üzemel. A két zenekar 1990 óta párhuzamosan létezik, és hosszas rákészülés (vagy egyéb, előttem ismeretlen elfoglaltság) után, a 21. századba lépve már rendszeres kiadványokkal is jelentkezik, mára saját táborukat is felépítve.

Ezt a tábort fogja megosztani, de legalábbis ideges kardcsörgetésre ingerelni a Gastrike nevet kapott idei Ereb Altor kompozíció. A Quorthon ihlette hipnotikus hatású, repetitív gitártémákkal és tereket átölelő, hatalmas kórusokkal továbbra is előszeretettel operáló vikingek ugyanis mondhatni bezordultak ezen a lemezen. Itt-ott akár vegytiszta black metalnak is nevezhető, amit most művelnek, olyan mértékben azonban nem hagyták el a hadiösvényt, mint azt néhány, kevésbé rugalmasan gondolkodó hívük láttatni szeretné. Az interjúkból az olvasható ki, hogy kevésbé az előre megfontolt szándék, sokkal inkább az adott helyzet hozta a markáns változást, ahonnan legközelebb akár visszafelé is léphetnek majd. Jó skandináv szokás szerint a két svéd is egy adott, ihletett atmoszférához illeszti dalait, és nem fordítva, a koncepció pedig ezúttal otthonuk, Hälsingland boszorkányokkal, kísértetekkel benépesített vidékéről származik, ahol a zene e legendák mitikus világára reflektálva, sosem tapasztalt mértékben vált komorrá. Persze ez a sötét atmoszféra csak a sokadik hallgatás után telepszik ránk teljes súlyával, eleinte csak a fejünket kapkodjuk a felgyorsult tempók, és a hangsúlyos szerepet kapott, kíméletlen, ráspolyos énektémák hallatán. A háttérben azonban a Bathory szelleme is állandó jelleggel jelen van, a két zenei világ ilyetén keveréke pedig távolról sem áll rosszul a csapatnak.

A Gastrike (a cím a megidézett, szellemjárta vidék nevéből – Gästrikland, másképpen Gästrike – származik) nem csupán azért kiemelkedő lemez, mert csupa első osztályú, mérgezően fogós témából építkezik, illetve a jóféle black és doom megoldások egyaránt rendkívül anyagerősek, de a lemez a nagyszabású elképzelésekhez méltó módon is szólal meg. Kevésbé ínséges időkben ez az album talán csak egyike volna az anyagerős stílusgyakorlatoknak, ma azonban azt is hajlamos vagyok megbecsülni, ha minden hangszer a maga helyén, egészséges hangzással bír. A sound tehát tanítanivalóan organikus, és bika módjára húz, a színvonal pedig egyformán magas, végig az albumon. A katarzis talán éppen ezért maradhat el, avagy meglehet, hogy az opus magnum még bennük szunnyad. Felperzselt mezők és átláthatatlan erdőségek idéztetnek itt meg, egyfajta sátáni hangulatú népmese érzetét keltve, annak ellenére, hogy a folk hatások véglegesen kiveszni látszanak a brigád zenéjéből. Mats és Ragnar itt és most kilépett a Bathory árnyékából, és hétmérföldes léptekkel járja immár saját útját.

A harmadik Ereb Altor album nem rendezi át a zenei térképet, „csupán" egyesíti magában az általa képviselt műfajok erényeit, és merészen elegáns, kompakt produkcióval teszi magát könnyen megközelíthetővé a black és a doom metal rajongói számára egyaránt. A zseniálisan kidolgozott borítófestmény a hegedülő ördögfajzattal pedig felteszi az i-re azt a bizonyos pontot. Stílusában – előre borítékolhatóan – az év egyik legerősebb alkotása.