Shock!

Szegény Faith No More már rég meghótt, 'oszt mégis a második válogatáslemez jelent meg azóta. A miértjét annyira nem értem, a rajongóknak úgyis megvannak a sorlemezek a-tól z-ig. Ja, az előző válogatás más kiadónál jelent meg, egy halott zenekar kiadót váltott volna? Nem értem, de sebaj.

A cd bookletjében korrekt zenekari történet olvasható, szerencsére nem csak a legismertebb fotókat rakták mellé. Az első négy dal még az első énekessel készült, abból a korszakból egyetlen nóta maradt meg a köztudatban, a We Care A Lot, ami mai füllel talán kissé butácskának tűnik, de azért nosztalgiázni nem rossz. Arányaiban furcsa, hogy 19-ből négy régi korszakos, annyira az a két lemez még nem volt mérvadó, és van olyan Pattonos dal, ami lemaradt erről a válogatásról. Ha gonoszkodni akarnék, nem csoda, hogy énekest váltottak. Jön is a csoda, a The Real Thing c. lemezről négy dal, máig überkirály lemez, megunhatatlan, pedig meghallgattam, kiveséztem vagy ötmilliószor legalább (From Out Of Nowhere, Epic, Falling To Pieces, War Pigs).

A kilences tétel, a The Cowboy Song egy maxin jelent meg 89-ben, tehát gyűjtőknek ez jelenthet felüdülést. Teljesen tipikus kezdeti Pattonos FNM szám, kár, hogy nincs rajta a sorlemezen. Utána egy '90-es koncertfelvétel jön, az As The Worm Turns - micsoda agyament egy cím! - szintén kislemezes volt. Három dal következik a szintén zseniális Angel Dustról (Midlife Crisis, A Small Victory, Be Aggressive). A 14-es az Easy, ami annak idején folyt a csapból rendesen, amúgy Commodores feldolgozás és nagyon utáltam, most is utálom még, legalább annyira. Bár jobb, mintha Lionel Richie énekelné. A King For A Day... lemezről csak két dalt pakoltak fel (Digging The Grave, Evidence), nem is volt túl nagy kedvencem a lemez, majd az utolsó stúdiólemezről, a zseniális Album Of The Yearről jön két dal (Last Cup Of Sorrow, Ashes To Ashes). Kár, hogy a Stripsearch nem került fel, az a dal egy merő szívfájdalom. A záró nóta a The Perfect Crime és a Bill és Tedd halálos túrája című rendkívül idióta film soundtrackjén szerepelt.

A válogatás producerei között Billy Gould (ő volt a basszusgitáros, ha valaki nem tudná) neve is szerepel, szóval nem csak egy olyan húzzunk le még egy bőrt a FNM-ról dolognak tűnik a lemez. De hát... Így múlik el a világ dicsősége. Emlékezzünk rájuk, hallgassuk a lemezeiket. Mert azok egyszeriek és megismételhetetlenek voltak. Pontozni itt fölösleges.