Shock!

Manapság már egyáltalán nem okoz meglepetést, ha egy metal csapatban nem csak srácok zenélnek, bár egy fullos csajzenekar, akik ráadásul nem a legdallamosabb stílust vállalják fel, azért még mindig nem túl hétköznapi. Az viszont megkerülhetetlen tény, hogy az a stílus (dallamos death, hörgéssel), amivel a svéd lányok is próbálkoznak túlságosan is telített, és bizony tényleg csak azért kotorja ki szegény kritikus a cd-t a kupacból, mert kíváncsi, vajon mit tud öt lány mutatni ebben a maszkulin stílusban.

Nos, ez az EP – amit érdemesebb lenne inkább demónak hívni –, az égvilágon semmi megdöbbentőt vagy izgalmasat nem nyújt. A hangzás gyenge, vélhetően otthon készült, a dalok átlagosak, de úgy is fogalmazhatnék, hogy némelyest egy kaptafára készültek – konkrétan az ötödik dal indulásakor fel is kaptam a fejem, mert mintha azt a riffet már hallottam volna az előző számban. Fogalmazzunk úgy, hogy ötletkezdemények akadnak ebben az öt szerzeményben, de ez így, ebben a formában még korántsem jó.

A gitárosok még úgy-ahogy rendben vannak, a hörgős csajt meg mondjuk Angela Gossow-hoz tudnám hasonlítani, bár korántsem annyira karakteres, mint a szőke germán hölgy, pedig aztán őt sem a sokszínűségéért szokás kedvelni, ugye. Sajnos rövid ideig a fronthölgy dalra is fakad a The Awakeningben, amivel az egyébként még viszonylag tűrhető dalt rögtön egy alsóbb kategóriába kergeti.

Azóta egyébként a dobos már nincs a csapatban, ami nem is baj, mert valami rettenet fantáziátlan és erőtlen, amit összekalapált szegény lány. Remélhetőleg találnak valami karakteresebb és dinamikusabban játszó dobost, hátha összerántja a produkciót, mert ez ebben a formában még atomjaira hullik. Terjeszteni ezt a felvételt egyelőre nem tűnik nagy ötletnek, koncertezzenek sokat, szerezzenek rutint, tanuljanak meg zenélni és dalokat írni, aztán majd meglátjuk. Ha srácok játszották volna ugyanezeket a dalokat, kevesebb türelemmel hallgattam volna végig. És ezzel a lényeget tökéletesen össze is foglaltam.