Shock!

Óriási, hogy egy külföldi kiadó megjelentette a Guttedot, csak gőzöm sincs, hogy itthon miképp jutnak majd hozzá a kíváncsi érdeklődők. Felteszem fű alatt. Ennek a lemeznek pedig minden death metalos polcán ott lenne a helye!

Az amerikai death vonalán mozgó csapat nagy erénye, hogy bazi jó és dinamikus saját dalokat képesek írni, és van egy nemnormális dobosuk, Kovács Zsolt, aki pontos, gyors, technikás, és információim szerint sok-sok évvel ezelőtt valami gyönyörűségen dobolta a Slayereket. Ezen a lemezen is amiket képes összedobolni... egy állat, már bocs...

Guttedék nem kevesebb, mint tíz dallal szórtak meg minket, tíz elsöprő erejű brutális szösszenettel, zsigerből játsszák ezeket a csuklógyilkos riffeket, ráadásul kifinomult ízléssel helyezik el a fogós, döngölős részeket a dalokban. Kiváló mestereik voltak, az tény. A nyilvánvalóan gusztustalan és morbid dalszövegekből csak a szokásos grr-hhrr hallatszik, amiért nem rovok fel egy mínuszpontot sem, ez itt ilyen formában pont megfelelő. Itthon így még death metalt nem játszottak, és ezt nem csak a hallgatás közbeni lelkesedés mondatja velem. Ez nem ész nélküli tekerés, ez fantasztikus érzékkel megírt földbe döngölés, energia-átvitel üresjárat nélkül, és még sorolhatnám a szokásos jelzőket tonnaszám. A hetes tétel rövid pihentetése után a szívemhez közel álló A Man Drawn Around Me jön (az első Shock! válogatás egyik kiemelkedő darabja volt), kicsit még durvábban, mint ahogy eddig megszokhattuk.

Nyugati színvonalú produkció (mondjuk az utóbbi években ezek a határok lassan, de biztosan kezdenek elmosódni), és ha nem ide születtek volna, ezzel a zenével már simán körbeturnézhatták volna a Földet. A hangzás sem rossz, néhány dolgon persze még lehetne mit finomítani, de ennyi belefér.

Srácok, emelem a képzeletbeli kalapom, ez egyfajta mestermű, egy kissé szokatlan lezárással az utolsó szám végén. (Áruljátok már el, mi a frász az a gerjedés?)