Shock!

A mohácsi I Told U friss versenyző a hazai színtéren, de azért nem tekinthetők teljesen kezdőnek: a csapat frontembere Harich Gábor, azaz Harek, aki a progresszív vonalon erős Solar Scream énekes/gitárosaként lehet ismerős. Utóbbi banda jelenleg bizonytalan ideig parkolópályán van, Gábor pedig jelenleg az I Told U ügyeit viszi Budai Tiborral – akinek státuszára talán a rapper lenne a legmegfelelőbb jelző, bár nem fedi teljesen a lényeget –, Szűcs Márton basszusgitárossal és Told Zoltán dobossal. Gábor talán nem haragszik meg, ha elárulom: eleve azért küldte el nekem az EP-t, mert szeretem a Stuck Mojót, és amellett, hogy nyilvánvalóan nem egy magyar kópia elkészítése volt a cél, a hatást ők maguk is elismerik, sőt, amolyan közös kiindulópontként tekintenek Rich Ward eredeti csapatára (amely jelenleg sajnos finoman szólva sem tűnik túl aktívnak).

Nos, az anyag ismeretében csak megerősíteni tudom, amit amúgy a banda sem tagad: az I Told U-n tényleg érezni a Mojót – hol nagyon, hol csak enyhe érzés szintjén, hol egy átmeneti ponton a két véglet között. A groove-ok és a riffelés tekintetében mindenesetre neked is garantáltan Ward mester ugrik majd be elsőként, mivel a hat dal pont olyan jellegzetesen vastag, sűrű masszaként hullámzó riffekre épül, amilyenekből ő is él. Ez nálam helyből jó pont, Rich-et ugyanis – mint azt már ezeken a hasábokon is számtalanszor leírtam – az utóbbi bő tizenöt év egyik legfantasztikusabb és egyben sajnos legalulértékeltebb ritmusgitárosának tartom. A zene stílusa is hasonló, mint a Stuck Mojónál: ritmuscentrikus, húzós modern metalt játszanak, ahol az apatosaurus-méretűre hizlalt riffek viszik a prímet, a verzékben pedig a rapszerű szövegmondás dominál, ám eközben mindvégig figyelnek arra, hogy legyenek a dalokban fogós dallamok, refrének is.

Az ilyesmi akárhogy elsülhet, és nem tagadom, volt is bennem némi aggodalom, mielőtt meghallgattam az EP-t, a hazai bandák ugyanis hagyományosan nem szokták igazán érezni ezt a rap metalos vonalat. Az I Told U esetében azonban határozottan ígéretes a produkció. Nem mondom, hogy tökéletes, de még akármi lehet belőle. Két fő erényt mindenképpen muszáj kiemelni: az egyik a riffelés, ahol tényleg sikerült elkapniuk valamit, az ember lába automatikusan beindul a húsos groove-okra és a rájuk pakolt gitárokra, a másik jó pontot pedig a refrénekért kapják, ugyanis tényleg akadnak a számokban nagyon okosan megformált, egyből a fülbe ülő dallamok. Talán furcsa lesz, amit mondok, de Gábor hangja még talán jobban is passzol ehhez a zenei világhoz, mint a Solar Scream-féle kevésbé arcbamászó, progos stílushoz. A szövegmondás-darálás azonban néhol még esetlegesebbnek tűnik a kelleténél. Tisztában vagyok vele, hogy magyarul bármilyen szöveget sokkal nehezebb ütősen megszólaltatni, mint angolul, pláne, ha ilyen rap-szerű előadásmódról van szó, ráadásul a saját dolgukat sem könnyítették meg a sűrű, többnyire nem is feltétlenül önmagukat etető rizsákkal. Nem vészes egyébként a dolog, de néhol kissé erőltetetten jön ki a ritmizálás, ezen mindenképpen fejleszteniük kellene még. Maguk a szövegek sokfélék – néhol bejön, amit hallok, néhol kevésbé, de mindenesetre ezen a téren sem a legtipikusabb utat járják, amit értékelek. Az anyag két legütősebb dala minden szempontból az Oltalom és a Lődd le magad nyitó kettőse, utóbbi refrénje talán a legjobb az egész eresztésből. Ha egy teljes lemezt képesek lennének teletenni ezekhez fogható dalokkal, tuti, hogy széthallgatnám.

Nem tudom, mennyire lesz képes előrelépni itthon ezzel a rétegzenével az I Told U, de ez az EP egy ütős kezdés, és ráadásul elég jól is szól (még ha nyilván nem is vetekszik a Risinggal). Felírtam őket a következő évek hazai reménységei közé, akikre érdemes lesz odafigyelni.