Shock!

A Moonspell után itt van még egy portugál zenekar, akiket lehet szeretni. Nem csodálnám, ha őket is megismernék a határaikon kívül, mert elég divatos muzsikát játszanak, amolyan gótikus, darkos, Paradise Lostos, Depeche Mode-os (Moonspelles) keveréket. És csak azt sem lehet rájuk sütni, hogy unalmas lenne, mert jó ez a lemez.

Nem túl eredeti, de kellemes hallgatnivaló. Ajánlom azoknak, akik egy kicsit túlzottnak tartják az utolsó P. Lost szintis elemeit, mert az Inhuman nagyjából hasonló muzsikát csinál, mint a One Second-on hallható, csak valamivel rockosabbat. Pl. a The Redeemer, vagy a Last Whispering c. nótát akár Nick Holmes-ék is írhatták volna. Érdekes, mert ennél a lemeznél nem sokalltam be a nyilvánvaló hatásoktól, és ez jelzi, hogy találtak valami egészséges egyensúlyt maguknak. Depresszióra hajlamos egyének is felfedezhetik a megfelelő adag fájdalmat maguknak, leginkább énekdallamok és gitárszólók formájában. A Mansized Heavenben majdnem végig dübörög a kétlábdob (mint sok más helyen is), hatalmas lendületet és "rohanni valahová" hangulatot adva a nótának. Tudják, mitől döglik a légy! De ezzel az erővel bármelyik nótát megemlíthetném, mert mindegyikben találtam valamit, amitől tetszik.

Azért biztosan bele tudnék még kötni egy rakás dologba, de fölöslegesnek tartom, mert alapvetően tetszik a lemez, bár nem egy vidám darab. Akkor meg mit kukacoskodjak? Remélhetőleg a következő albumuk azért több egyéniséget fog tükrözni.