Shock!

Jóval zúzósabb szólólemezt állított össze a két évvel ezelőtti Black Flowerhez képest a Blind Myselfben doboló Jankai Valentin. A kilenc tételes, 38 perces Synergy a multiinstrumentalista fiatal zenész immár negyedik közrebocsátott hanganyaga, és mind a hangszerkezelésben, mind a megszólalásban jól hallható rajta az egyre professzionálisabbá válás, a fejlődésként értékelhető alakulás. Én ugyan mindegyik letölthető anyag előtt megemelem a kalapom, de a Synergy esetében már az első hallgatás során dobtam egy hátast, annyira levett a lábamról a kimunkáltságával, ötletgazdagságával, intenzitásával, dinamikájával.

Egyedül az énekhanggal nem vagyok teljesen kibékülve – ezt akkor is említettem volna, ha Valentin az interjúban maga nem tér ki rá. Nekem ugyan nincs „yeses emlékezetem", mint a beszélgetésben említett hozzáértőknek, de mindenképpen valami erőteljesebb, karakteresebb orgánumot érzek a legtöbb esetben odaillőbbnek, főleg azért is, mert az elképzelt, azért minőségben kivitelezett, rendkívül változatosan megszólalási módokat (suttogástól a tiszta éneken, kórusokon át az üvöltésig, acsarkodás) hatásosabban valósíthatná meg. A Burning City című szám ugyanakkor pont attól a kicsit affektálós stílustól figyelemreméltó!

A dalok komplexek, meg nem mondanám, hogy egy főállású dobos írta és játszotta föl őket. A Dream Theater, a SikTh kompozícióinak hatása kellemesen jelen van, még talán a norvég Conception dallamvilága is beúszik a képbe esetenként, de a Population Decline és a Fear of Rejection „mesügés" cyberkedése szintén a jónevű elődök zenei munkásságának kreatív és termékeny elsajátítására mutat.

Nekem az instrumentális Aerial Symbols a favoritom: a nagyívű dalépítkezés, -struktúra, a kifejezőerő, a kellő technikai brillírozás, némi experimentalitással jótékonyan együttműködik (szinergia). De a rákövetkező Real Enemyről sincs egy rossz szavam se, kitűnő koncertsláger lehetne, ha valaha is fellépésképes formáció összeállítására szánná el magát a szerzője. A záró, Omega című tételről szólva pedig ki nem találnám, hogy ez egy Omega zenekar átdolgozás/ihlette szám – leginkább egy nordikus, korai (Mandilyon-érabeli) The Gathering-esszenciának hat. Én a Jankai-féle verzió mellett maradok mindenestre, megismerve a forrást...

Igényes, rétegzett, dallambarát és modern ritmikájú, az érzelmeket széles skálán kiváltani képes metal album a Synergy – a hazai palettán szinte társtalan, szólóteljesítményként is kimagasló.