Két évvel a 2007-es Under A Spell után érkezett Kállai Jánoséktól a második album. A cd csomagolása valami hihetetlenül puritán, ráadásul még csak a számcímek megjegyzésével sem kell bajlódnunk, mivel csupán sorszámot kapott mindegyik.
Nagy elvárásaim voltak, a bemutatkozó lemez igencsak tetszett, és párszor láttam koncerten is a srácokat – ráadásul nem éppen kis nevek előtt mutatkoztak be -, és minden instrumentalizmus ellenére halálosan szórakoztató, jóleső egy K3 buli. Kíváncsi voltam, merre lépnek, lépnek-e egyáltalán valamerre, vagy hozzák a már sajátosnak mondható káhármas riffeket, ízeket, szólókat, ritmusokat.
A válasz erre: igen is, meg nem is. Már az első hangokból totálisan felismerhető a zenekar (és ez nagy szó!), dalközpontúbbak a szerzemények, sokszínűen, helyenként súlyosabban. A fogós részek ugyanúgy megmaradtak, Jani pedig még mindig nem a lélektelen tekerés híve, hanem a megjegyezhető, olykor szinte énekdallamnak megfelelő szólóké. A ritmusszekciót is muszáj agyondicsérni, Nagygyörgy Gábor (dob) és Szuna Péter (basszusgitár) is megmutatja tudását helyenként szólisztikusabb formában.
Mik a meglepetések? A IV végén hallható totál slayeres tekerés volt az, amire elsőre felvontam a szemöldököm, ezt a morózusabb vonalat folytatják az V-ben egy ideig, és halálosan jól is áll nekik ez a fajta inkább durvulás – bár a nettó metalkodásnál jóval több finomságot tartalmaz a dal, és fel is dobja a lemezt a tempóváltás. A záró VIII még az, ami elsőre és sokadszorra is alapkedvenccé vált (és igen, erre a dalra el tudnék képzelni éneket): keleties dallamok, basszusszóló, meghatározhatatlan karmoló zajok és még a doboknak is jut némi terep, majd a gitárszóló alatt szinte minden elcsendesedik, ügyesen felépítették, telitalálat az egész!
Tudom, hogy ízlés dolga, nekem speciel pont ez a fajta instrumentális zene fekszik a legjobban, okos, ízléses metal, kifogástalan zenészekkel. Örülnék, ha nem csak pár kósza koncertjük lenne egy évben, és annak is, ha esetleg valami csoda folytán külföldön is felfigyelnének rájuk, mert megérdemelnék. Most mit mondjak? Kurva jó ez a három srác így együtt, és nem csak gitármániákusok számára ajánlott a K3.
