A finn tivornyás vademberek újabb gyöngyszeme. Annak idején odáig meg visszáig voltam e folkos társulat Voice of Wilderness albumától, így igen nagy örömmel (és elvárásokkal) néztem elébe újabb művüknek. És nem kellett csalódnom.
Egy Happy Little Boozer nevű csujogatóval isszuk le magunkat tüstént a sáros-hólucskos, kutyapisi szagú fapadlóig. Adott a füstös kocsmahangulat, ahol hegedűk és harmonikák szolgáltatják az autentikus légkört az életveszélyes mennyiségű vodkafogyasztáshoz. Aki nem dőlt ki az első körben, folytathatja a züllést a vérmes csordavokálos Väkirauta pattogós ritmusain. Ez a hat erdei remete aztán nem ismer kíméletet. Aki azt hinné, hogy a Midsummer Night egy romantikus, alkonybámuló etüd, nagyot téved. Az eddig is prímet vivő tangóharmonika itt ugyan egy fokkal andalítóbb és lágyabb tájékokra is elkalandozik, de azért a szilaj, élénk alapszínek jellemzőek. A Tuli Kokko leszelidült percei végre meghozzák a lírát némi behízelgő dorombolás, szívhez szólóan lágy pikulaszó, valamint vasbeton keménységű riffelgetés és mélyen reszelő, monoton dörmögés képében...
A töményen népies skandi hangulat vastagon átitat minden egyes pillanatot. A természetközeli létforma érzetét tovább erősíti a Spring Dance valóban táncra – vagy legalábbis őrült ugrabugrára – késztető, vidám hangulata. Zseniális kis szösszenet. Az Under the Sun megmosolyogtatóan naivnak, egyszerűnek hat a maga szerelmesdal-féle mivoltában. Egyszerre romantikusan ringató, ugyanakkor lendületes a nóta, amelynek során tán első ízben hallhatjuk a klánbélieket emberforma éneket produkálni. (Kifejezetten kellemes élmény!) A fülbekúszó dallamú Korpiklaani nótával visszatérünk a némileg duhajkodósabb, csordaszelleműbb területre. Az ordasul harapó és ránkdörrenő Rise, majd Kirki aztán olyat dörgöl az orcánkba, hogy akkor is megfordul velünk a világ, ha teljesen absztinens életet folytatunk. A Hide your Richess kedvesen, vidáman és kellően fémes hangulatban zárja az anyagot.
Eleink a nagy italozós házibulikon magyar nótákat hallgattak és könnybelábadó szemmel zengték fals hangon a „Kiskertemben lebiggyedt a kökörcsin"-típusú remekeket. Manapság erről a szórakozásról kiválóan és tökéletesen gondoskodnak számunkra a Korpiklaani-típusú skandi hordák. Külön érdemük, hogy ha velük-mellettük ordít, hörög vagy csujogat az ember, a fenének sem tűnik fel, hogy hamis hangokat ereget. Eszementül gromek.
