Tisztelt Nagyérdemű! Ezennel bemutatom a finn trollok unokatestvéreit! No igen, ők azok. Akik állati bőrökbe bújva, kócosan, koszosan, bolhásan és elvadultan bolyonganak a hideg észak végtelen erdőségeiben. A természet ölén tengődnek, jobbára hasonulva annak vadaihoz, madaraihoz és halaihoz. Élelmük javarészt magvakból és fakéregből áll, ami mellé olvadt havat isznak, no meg olykor rókalyukak mélyéből előkotort Finlandiát.
Kedvelt hangszerük a hegedű és a tangóharmonika, ezeket húzva-vonva üldögélnek tábortüzük körül, míg nyolcuk közül a kétségtelenül legvérzőbb torkú, leginkább repedtfazék hangú ősnomád, időnként eldönög pár népies rigmust, amire aztán táncolnak és csujogatva mulatnak nagyokat.
Mindebből tán sejthető: erősen folkos behatású finn hordáról van szó, akiknek neve Erdei Klánt jelent. Első anyagukhoz sajna nem volt szerencsém, de talán nem sokban különbözhet a kettes számútól... Mivel nekem kenyerem minden, ami finn és népies, ezeket a nótákat is komázom. Szórakoztatóak, hangulatosak, vigyort csalnak az orcákra - és nem utolsósorban: telis-tele vannak szépséggel. A valóban húzószerepet betöltő hegedű mellett természetesen kapunk gitárokat és dobokat is bőséggel, tehát a metal abszolút jelen van a muzsikában!
A Journey Man, a Hunting Song (ajajjajajaa!), vagy a Beer Beer című zizzenetek nem kifejezetten alkalmasak halottasházi siratónak. A Spirit of the Forest sámános behatása tán nem véletlen: a banda az egykori Shaman hamvaiból éledt újjá. A fenyőerdők (Pine Woods) varázsos, romantikus és éteri dallama remélhetőleg sokáig kísérteni fog, de további instrumentális gyöngyszemként említem még a pattogós Ryyppäjäiset nótát (még leírni se kismiska).
Trollistáknak, törzsi társastáncos klubtagoknak és gyűjtögető életmódot folytatóknak tutira bejön.
