Megtámadták magazinunkat a tengerentúli zenekarok, ismét Amerikából érkezett egy csomag, ráadásul black metal zenekaré. A zenekar gitáros/vokalistája, Szappan, khm. Nem. Xaphan küldte el legújabb lemezüket, amin hamisítatlan európai black metal játszanak, a szokásos pandamacis arcfestéssel.
megjelenés:
2003 |
kiadó:
Arctic Music Group |
pontszám:
7 /10 Szerinted hány pont?
|
Viszont. Most tartok a második dalnál és hiába szokásosan semmilyen a hangzás - bár ezt éppen meg lehet szokni ha rákészül az ember, egy kicsit zavaró csak a sok kétlábdobos résznél, hogy a gitárok háttérbe szorulnak - és hiába hallani a károgásból csak annyit, hogy: gráájjjgrááájjj, jájájájááj, wrájjájjj, ejjajaj, (mondjuk nem is baj, mert tökbuta sátánista szövegeik vannak, inkább megmosolyogtatóak, mint és höröghetne akár szuahéliül is, netán magyarul), mégis önfeledten bólogatok a zenére. Pedig ez is tipikus, ráadásul nem is szintivarázslatos atmoszférikus, inkább a pogány, sötét és gonosz fajtából való zene, mégis jó, amit csinálnak. Mittomén, régebbi Immortal meg mondjuk a Darkthrone meg ilyenek irányadóak lehetnek valamelyest, hogy milyen is a Kult Ov Azazel.
A dobos lába egy másodpercig nem pihen, gyanús, hogy besegítettek a felvételnél kissé, ember nem bírná azt a tempót, amit hoz folyamatosan, édesanyja biztosan egy varrodában volt élmunkás. Meg persze a pörgetésekre, kiállásokra is odafigyel, gondosan felépítette a fejében, hogyan is kell feldobolni kellő intenzitással a dalokat. A gitárok reszelnek, olykor dallamosabb témákat is játszanak, egész hangulatosak, monumentálisak bírnak lenni ilyenkor a dalok, mint például az ötödik. Ráadásul olykor fogósak is a témák. Ilyenkor bólogat lelkesen a hallgató. Elég sok helyen. Az egész lemez dinamikus, szerencsére elkerülték azt a betegséget, hogy egyforma stílusú számból rakjanak fel sokat, az Oculus Infernum egységesen brutális és intenzív. Van benne női sikoly is olykor, gondolom a stúdióban tépték ki a szűz lányok szívét és kenték be vele habtestüket kéjesen. A hatodik dalban meglepetésként ért, hogy felismerten néhány angol szót, nem tudom mi történhetett, lehet, hogy tényleg ajjdagajjdadajjt mondott eddig az aktuális hörgős? Mert hárman is megteszik ezt a zenekarból. Mármint hörögnek. A 66-os tracknél van egy meglepetés, ha már 666 nem lehet... Lassultabb darab, akár még feldolgozás is lehet, mert annyira elüt a többitől, infót nem találtam róla sehol, hogy mi ez pontosan és miért.
A cd kiállítása igényes, ezüst-fekete színű, nem kell valami bonyolult dologra gondolni, de tökéletesen illik a zenéhez. Végre egy tényleg hangulatos black metal lemez (hozzáteszem, ez is csak tipikus ötletekből építkezik, szóval nagy meglepetésre ne számítson senki), hét pontocskát meg is érdemelnek jól.