Sok történést el tudtam képzelni shockos pályafutásom során, de az, hogy teljes egészében végighallgatok egy olyan lemezt, amelynek promólapján a „metal-elektro-goth" megnevezés virít, leglidércesebb álmaim során sem fordult meg a fejemben. Kevés stílustól vagyok ugyanis ennyire rosszul, mint ettől a főleg germán piacon népszerű műfajtól (melynek azért itthon is bőven van híve) – kéretik az ismertetőt így olvasni. A hozzá nem értő, intoleráns és csőlátású firkászé lesz tehát ez a néhány sor.
Szóval, számomra ez a produkció (mely műfajában nyilván megüt egy bizonyos szintet) egyszerűen borzalmas, teljességgel értékelhetetlen. A stílus élcsapatának, a Rammsteinnak népszerűségét sem tudom mire vélni, mit kezdjek tehát egy cseh követővel? Sokszor próbáltam már kideríteni, mitől buknak annyian erre a minimálriffekkel felvértezett, primitív, irreálisan (de főleg irritálóan) mély férfi- és időnként angyali női énekkel, valamint gyakran német szövegekkel előadott valamire. Érdembeli választ sosem kaptam, csak tippelni tudok arra, hogy a zene katonássága, himnikussága és (ezt még én is kénytelen vagyok elismerni) fogóssága az, ami megfog még normális ízlésűnek ismert arcokat is. Na meg nyilván van magvas mondanivaló és mindennek tetejébe remekül lehet ropni a rockdiszkóban az egyszerű és bizonyára nagyszerű ritmusokra.
A Liveevil legénysége szerencsére angol szövegekkel operál, de az előadásmód annyira modoros, hogy egyfelől nem is nagyon érteni, mit gajdol a morgó- és néha hörgőember; másfelől pedig helyenként egyenesen németnek hinné az ember a nyelvet (persze lehet, hogy cseh, de nem mindegy végülis?). Egy darabig szórakoztat, mert bizonyos értelemben vicces, de úgy az ötödik dal magasságában marhára elkezdem unni az egészet és ezzel egyenes arányban kezd halálra idegesíteni ez az industrial-eletktro-metal-anyámtyúkja mix. Unni egyébként azért is lehet baromira a Liveevil muzsikáját, mert egész konkrétan minden szám tökegyforma.
Mindenkinek, aki szereti, de nekik jó sokat belőle. Én pedig ha valaha abbahagyom a shockolást, az ilyen zenék miatt teszem majd. (Az egy pont nekem jár, a 37 perc végigszenvedéséért.)
