Második opuszát zúdította a már nem annyira gyanútlan hallgatókra a neves zenészekből verbuválódott csapat. Az első lemezhez képest történt egy kis változás, Peter Tagtgren kénytelen volt megválni a zenekartól időhiány miatt, a helyére az ex-At The Gates torok, Tomas Lindberg érkezett. Jó választás volt. Bár egy kicsit már karakterű, mint Peter, de teljesen okés ehhez a kegyetlen és sebességmániákus zenéhez.
|
megjelenés:
2002 |
|
kiadó:
Nuclear Blast / HMP |
|
pontszám:
9 /10 Szerinted hány pont?
|
A recept mit sem változott, ugyanúgy tekernek, mint az első korongon, és ugyanúgy ott lapul a fogósság egyik-másik témában. Profiktól pont ezt is várja el az ember. Szűk fél órába sikerült belepréselniük 16 számot, ami jelen esetben azt eredményezte, hogy még rövidebbek a dalok, mint eddig. Viszont már nem ért akkora meglepetésként a zene, a minőséget elvártam tőlük, és azt meg is kaptam. Hiba nélkül.
Akit elkapott az első anyag, azt az új is elsodorja. Egyébként úgy a lemez közepe felé talál rá az ember az ízére, onnantól aztán nincs megállás. Súlyos, extrém, hörgős, ugrálós, hajlengetős, pogózós, csuklógyilkos, lábszárizom-erősítős, kicsit punkos, kicsit grindos zene, csakis őrülteknek, őrültektől. Beteges szövegekkel. Ha a Pleasures Pave Sewers tetszett, ez is fog, garantálom.
