A szomszédos, sógori Ausztria négy elvadult szemléletű ifjonca verbuválta magát csapattá, hogy dekadens lordokká avanzsálva kezdje meg működését a metal műfaj rögös pályáján. A kvartettet tüstént le is kaphatnám az összes körméről és egyéb kinövéseiről, ha azt akarnám számon kérni rajtuk, mi a frászért jöttek létre egyáltalán, ha az eredetiségnek még a puszta látszatát sem akarják kelteni.
A csapat zenéje ugyanis némileg katyvaszos elegye a Children of Bodom-In Flames-Soilwork vonalnak. A fitymálkozó leszólás azonban elmarad, mert a fiúk az adott stílusjegyek keretein belül is képesek kellemesen brutálisat, naprakészet és értékelhetőt nyújtani. A magukat melodikus thrash/death kategóriába nevező banda albuma tíz nótát tartalmaz. Ami az "énekesi" posztot illeti, az ismertető szerint ketten is osztoznak rajta. Gondolom, egyikük károg, másikuk halálhörög. Vagy fordítva. A prím szólamot vivő srác leginkább Alexi Wildchild, illetve olykor Dani Filth barátainkra hajazóan adja elő magát, vérfagylaló gonoszsággal tud rikácsolni. A melódiák szintén pofátlanul idézgetik a legjobb Children of Bodom pillanatokat. Nyomatják a dallamok faragásában segítő szintit, ezerrel dühöngenek a kazamatákban riffelő gityók. Torokhangú őslény-vokálok is rittyentődnek olykor (pl. 1st Division Triplehorns). Szavunk se lehet - legföljebb annyi, hogy tényleg nem dúskálunk a hökkenetes újdonságok varázsában. Ezért azonban még senkit se szoktam vérpadra küldeni. Nem olyan vérciki ám utánozni, ha azt jól teszi az ember...
Sötét árnyalatokban mozgó, gyors, szilaj és mindvégig dallamos a zene. Időnként kegyetlen durvaságig mélyül. Megszólalásuk alapján csípőből elhinnénk nekik, hogy egyenest a skandináv ormok kietlen vidékéről pottyantak a CD-lejátszónkba. A nóták egész egyszerűen jók. Dögösek, kőkeményen súlyosak, helyenként kissé pszichedelikus jellegűek is (pl. Apocalypse), de kivétel nélkül könnyedén magukra izzítják a hallgatót. A nyitó Relationship: Erased perceivel kezdetét veszi az őrületes hajlóba, és addig tart, míg bele nem szédülünk a szakadatlan lelkesedésbe...
Pirulva vallom be: nekem ez tetszik. Mert bár a mjuzik hasonló, mint amit a fentebb említett mogulok nyűnek, mégsem egészen olyan... A mérsékelten brutkó északi metal rajongói bátran rájuk csippanhatnak!
