Tavaly valószínűleg nagyon jól viselkedtem, hiszen évvégi kívánságaim közül kettő is teljesült: újjáalakult a Forbidden és kijött egy vadiúj Mekong Delta lemez is! Ráadásul a Lurking Fear nem is akármilyen, abszolút méltó a legendás zenekarhoz, nálam egyenesen az év lemeze lett.
A Ralph Hubert vezette német thrash csapat sosem örvendett óriási népszerűségnek, mindig is inkább a beavatottak, a mániákusok zenekara volt, semmint a széles tömegeké. Ez a muzsika mondjuk totálisan alkalmatlan is arra, hogy rockfesztiválon hejjegve bulizzon rá az átlag zenehallgató, a szó szoros értelmében progresszív, ultrakomplex thrash muzsikát ugyanis elsőre lehetetlen megemészteni. Sok-sok hallgatás és odafigyelés kell ahhoz, hogy a már-már kakofón masszából kihámozzon valamit az ember, de megéri a fáradságot.
A Lurking Fear tökéletesen passzol az eddigiek mellé, külön öröm számomra, hogy talán legkedvesebb MD lemezemmel, a Dances of Deathtel mutat leginkább rokonságot. A bőgős/főnökön kívül egyébként egyedül Uli Kusch a visszatérő a zenekarban, ő Patrick Duval néven már játszott a Gnom EP-n, még a hőskorban. A többiek újak, a gitárokat egy jobbára ismeretlen, ám kiváló svéd arc, Peter Lake kezeli, az énekesei posztot pedig a Scannerben és Angel Dustban is megfordult Leo Szpigiel tölti be. Leo tökéletes választás, hiszen hangja majdnem egy az egyben olyan, mint elődjéé, Doug Lee-é volt, ráadásul a lemezzel való ismerkedéskor is ő lehet az első kapaszkodó, hiszen annak ellenére, hogy kifejezetten a magas tartományokban mozog, sikerült nagyon fogós dolgokat összehoznia, lásd pl. a harmadik Immortal Hate-et vagy a Ratterst. A legnagyobb ebből a szempontból a Defenders of the Faith, aminek ugyan semmi köze a Judas Priesthez, de olyan masszív tekerés és akkora refrén van benne, mint Fekete László bicepsze! A finom kis flamenco szóló pedig egész egyszerűen zseniális.
Ralph Hubert mindig is vonzódott a komolyzenéhez, így a Mekong Delta lemezeken hagyománnyá vált egy-egy klasszikus, illetve valamely tételének feldolgozása. Ezúttal Dimitri Schostakowitsch 10. szimfóniája került sorra, de helyt kapott még a lemezen két tétel Ralph saját szerzeményű instrumentális darabjából is. Persze gondolni sem szabad holmi szimfonizmusra, mindhárom darab kőkemény techno-thrash metal! (A Modearto sokaknak lesz ismerős!) A lemez hangzása is tökéletesre sikeredett, kellően mai ugyanis, de úgy szólal meg, hogy érezni belőle, hová nyúlnak a banda gyökerei.
Ha valóban progresszív és technikás, ugyanakkor kőkemény, de dallamos thrash metal zenét akarsz hallgatni, a Mekong Delta a te zenekarod. Kezdésnek pedig nyugodtan válaszd a Lurking Feart, mert a banda teljes diszkográfiáját tekintve is az egyik legjobb alkotásuk. Érdemes keresni a limitált kiadást, melyhez bonusz dvd is jár, egy több mint kultikus 91-es koncert teljes felvételével.
Mestermű!
Hozzászólások