Huhh! Az utóbbi idők egyik legjobb korongja pörög a lejátszóban. Ez igen! Komplex, technikás, agresszív és egy kicsit őrült. Olyan Meshuggah. Nem könnyű befogadni, de ezt már megszokhattuk tőlük. Sőt!
|
megjelenés:
1998 |
|
kiadó:
Nuclear Blast / MusiCDome |
|
pontszám:
10 /10 Szerinted hány pont?
|
A riffek húsba maróan ridegek, szinte érezhetően beledöngölnek a földbe, a szólók öntörvényűsége elképesztő - nem hétköznapi agytekervényekben fogantak -, és a teljes odafigyelést követelő technikás dobolás minden MÁS-ra vágyó zenehallgató igényeit maradéktalanul kielégíti. Ha elértél a 6. számig, akkor megpihenhetsz pár percig, egy akusztikus zsenge társaságában, ami után ismét az arcodba mászik könyörtelenül a gépezet. Ezek a fickók a szó jó értelmében véve nem normálisak!
Vigyázat, nagyon tömény első ismerkedéskor, kell néhány alkalom, hogy legalább valamennyire elkezdődjön az emésztés. Lebomlani úgysem fog... Valami ilyesmit képzelek el a jövő évezred zenéjének. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezzel a lemezzel megelőzték a korukat egy picinnyég.
Hozzászólások
Pedig de, csak az nem a Sane, hanem az Unanything, mert a papírtokos cd-n az a hatodik. Utána jön a Sane. Csak hát 1998-ban még nem volt meg az az infó a betárcsázós net idején, hogy az a japán kiadás bónuszdala lesz.Idézet - Ben Nihil:
Nem. Német promo, ez:
https://www.discogs.com/release/1185348-Meshuggah-Chaosphere
Papírtokos japán nyalánkság, erre nem gondoltam. Süti! :)
De az, pihentető, akusztikus a hatodik, csak az nem a Sane, hanem az Unanything, mert a papírtokos cd-n az van. Utána jön a Sane. Csak hát 1998-ban még nem volt meg az az infó a betárcsázós net idején, hogy az a japán kiadás bónuszdala lesz.
Nem Jens ellen beszélek, de egyszer instrumentálisa n is szarrá hallgatnám egynémely lemezüket.