Shock!

Könnyen lehet, hogy ez lesz sokker pályafutásom (na nem hattyúdala, hehe, de) legrövidebb cikke. Egyfelől ugyanis tiszta szívemből gyűlölöm a válogatásokat, amelyek az esetek 99 százalékában semmire nem jók, max. arra, hogy a kiadók jól lenyúlják a közönséget, amelyből jó esetben csordogál egy kis lóvé a bandáknak. Rossz esetben pedig még nekik sem jut semmi.

Másrészt viszont magam is szoktam ismerkedés gyanánt válogatással indítani, de akkor igyekszem azokat a gyűjteményeket előnyben részesíteni, amelyek többet nyújtanak néhány "best"-nek, ill. "greatest"-nek tartott "hit"-nél. Nem rossz megfejtés a koncertfelvétel sem, de az ehhez a dupla lemezhez hasonló összeállítások is igen jól működnek. Főleg, hogy nem kevesebb, mint 10 (!) kiadatlan felvételt találunk itt.

Igaz, számomra nem ismeretlen a Millenium, hiszen Jorn Lande miatt természetesen beszereztem az Hourglass albumukat, mint azt rajtam kívül valószínűleg még egy jó páran megtették, amikor a pali neve elkezdett jól csengeni (divatossá válni, ha úgy tetszik) metal körökben. Mindazonáltal nem hallgattam ronggyá a lemezt, így ez a válogatás remek idegenvezető lehet, amennyiben a jövőben szeretnék elmerülni a Millenium zenekar munkásságában. Erre könnyen lehet, hogy sor fog kerülni, mert akármilyen brutálisan hosszú a dupla CD, tényleg azt kell mondjam, hogy egyik nóta jobb, mint a másik. Itt vannak természetesen az Hourglassról ismerős király témák (egész pontosan 6 db) és persze a korábbi/későbbi énekessel, Todd Planttel is remek dalok készültek. A két hang persze ég és föld, de Toddot sem kell félteni, mert azért az ő éneke is kellően karakteres (hiába, ha valakit egyszer már Plantnek hívnak, az nem nagyon bénázhat a mikrofonnál), de hát Jorn azért mégiscsak Jorn. Van is vele készült kiadatlan szám is bőven: az I Surrender 666. feldolgozásával megint csak nem lehetett hibázni, de a legkirályabb a Love Is Like Oxygen, ami szenzációsan jó, akárkinek a nótája legyen is (remélem, nem "toszadék" előadóról van szó, ahogy Kiss Gábor mondaná, hehe).

Az a benyomásom amúgy, hogy Jorn mesterre tuti hatással volt valamilyen szinten a Milleniummal való közös munka, amikor a Starfire lemezt készítette, úgy a saját nóták, mint a feldolgozások tekintetében: a Superstar vagy az I Still Believe akár a szólóanyagon is szerepelhetett volna, de ugyanígy a The Day The Earth Caught Fire című nótát Ralph Santolláékkal is feldolgozhatta volna. Santollát persze amúgy is érdemes megemlíteni, mert a pacák tényleg mindent tud az ízes hard rock/melodic metal gitározás mibenlétéről - és persze nemcsak ezekről, hiszen játszott ő már gyilkosan progresszív muzsikát is a Death-ben kisegítve, és hát a csont heavy metal sem idegen tőle, ahogy azt tavaly télen láthattuk Sebastian Bach koncertjén. Erről a több mint két óráról pedig összességében elmondható, hogy nemcsak a hajbandák legjobbjait idézi ez a zene, de a folyamatosan jelenlévő misztikus, monumentális bombaszt még ahhoz képest is egy kis pluszt jelent. Remek időtöltés Milleniumot hallgatni! És bár abban továbbra sem vagyok teljesen biztos, hogy minden egyes sorlemezt azonnal begyűjtök, ez a best of biztos sokat fog szólni felénk a jövőben is.