Shock!

A Mindead nevű zenekar sem tisztelt meg azzal, hogy infókkal kényeztessen el minket: boríték feladó nélkül (!), másolt cd, a fehér papírtasakon kézzel ráfirkálták a számcímeket meg a zenekarnevet (!!), meg azt, hogy ez egy EP és rough-mix. Mellékeltek még egy cd-t, amin egy, azaz egy darab, egy megás zenekarfotó látható. Éljen. A többit meg találjam ki, ahogy akarom.

Felkutattam a zenekar honlapját, a többi infót kisilabizáltam onnan. Mármint kisilabizáltam volna, ha lett volna. Zenekari biográfia, meg egyéb, ilyes nyalánkságok ott sincsenek feltültentve (még csak a tagok neve sem!), szóval innentől kezdve izgi a dolog.

A zene nu metal amúgy, az első pörgős darab, a második éneklős líra (riffelve persze), a harmadik is lassan indul, éneklősen. A vicces az, hogy nem rossz a zene, sőt. A maga műfajában korrekt, az énekesnek van hangja, meri is használni, nem hamis (ami már lassan szinte ritkaságnak számít). Érdekes módon a harmadik nóta is ilyen lassú, szenvedős témát nyúz, a negyedik szintúgy. És itt ezzel meg is ásta valamelyest a saját sírját a zenekar, ehhez a szenvedős, kicsit durvább Creedes, Godsmackes zenéhez még kevesek dalszerzésileg. Az EP-t záró ötödik dal a már előzőleg kitaposott úton halad, sőt, mintha az előző nótát hallanám újra, a refrén pl. tökugyanaz. Ugye mindenki ismeri a legendás Nickelback dalösszehasonlító kopírozást?.. Ugye.

A hangszeresek mindazonáltal nem rosszak, helyenként még igazi érzések is felbukkannak a nótákban, ám ebből az ötből inkább csak kettőt kellett volna összekalapálni. Az első dal meg becsapós, lehet azt az irányt is követni még, nem kell világfájni folyton, kell az adrenalin is. Van bennük ígéret, ha jól ki tudják aknázni és a nu metal dömpingben még helyet is találnak maguknak, talán lesz ebből lemez is egyszer.