A Monstrosity nevű amerikai death metal műintézmény még 1991-ben alakult. Kiadtak eleddig négy teljes nagylemezt, egy demo/remix gyűjteményes cuccot meg egy hivatalos bootleg kiadványt Live Brazil 2002 címmel. Mindezek mellett játszottak már a Panterával, a Deicide-dal és a Dimmu Borgirral is - nem egy kutyaütő brigáddal van tehát dolgunk.
Az infólap szerint elég sok probléma előzte meg a korong megszületését; kiadóváltás és tagcserék is hátráltatták a zenekart, mindenesetre az idén áprilisban napvilágot látott Spiritual Apocalypse lemezen mindez cseppet sem érezhető. Első osztályú, méregerős, komplex death metalt vezetnek elő az amerikai srácok, körülbelül háromnegyed órában. Ötletes, változatos riffelés, és kiváló dobolás hallható a lemezen, mindez a Morrissoundtól elvárható, jó hangzással. Szerencsére szólók tekintetében is jól el vagyunk eresztve, Mark English jobbnál jobb tekerésekkel illetve itt-ott meglepően dallamos megoldásokkal kényeztet minket.
A nyitó dal, mely a címadó is egyben király szélvész nóta technikás tekerésekkel és Lee Harrison forgószél-szerű dobolásával, ráadásul Mark egy csomó kis díszítést pakolt bele. A második Firestorm egy klasszikus death metal tétel, megint csak remek gitártémákkal, meg egy pici dallamos betéttel az elején, illetve egy klasszikus thrash tekeréssel a második gitárszóló előtt. Az Apostles of the Endless Night az első nóta, ami visszavesz kicsit a tempóból, végig középtempón masírozik, ráadásul az egyébként a lemezen nem sok változatosságot mutató Mike Hrubovcak is variál benne egy picit, végre nem csak mély, bugyborékoló hörgést hallhatunk tőle. A Within Divisions of Divination király menetelős témával indít, aztán egy klasszikus death dal lesz belőle, a The Inhuman Race-ben meg ismét beszarás, amiket Lee összedobol, mindehhez még az a közepén hallható harangozós, hátborzongató, belassulós rész is nagyon ott van!
A Remnants of Divination súlyos, monumentális témával indul, amit még némi kis szőnyegezés is díszít, a kezdő riffje meg szerény véleményem szerint a legjobb a lemezen. Az Illumination egy rövid kis átvezető, amely után a Sacred Oblivion mászik az ember képébe egy elég konkrét gyalulós témával meg egy, természetesen kiváló gitárszólóval. A The Bloodline Horror Király középtempós témával indít, a záró Triumph in Black meg a végső kegyelemdöfést.
Morbid Angel és Necrophagist rajongóknak kifejezetten ajánlott, elsőrangú, komplex death metal muzsika.
