Az igen széles és változatos rockzenei paletta egyik legérdekesebb jelensége a norvég Mortiis, melynek agya, az ork – vagy manó, fene tudja minek nevezik a tolkienisták - maszkokat kifejezetten kedvelő Havard Ellefsen új, saját lemez helyett valami egészen érdekes dologgal rukkolt elő. Végigcsörgette az ismerős zenekarokat, akiket megkért, hogy értelmezzék újra a legutóbbi, The Grudge album egyes dalait.
A Some Kind Of Heroin tehát egy remix album, amihez hasonlót legutóbb Al Jourgensen követett el a Revolting Cocks dalaival, ám az valahogy nem lett az igazi. Itt viszont majd' minden egyes dalt más és más együttes dolgozott át saját szája íze szerint, sőt, előfordul a lemezen, hogy egy tétel akár többször is felbukkan, különféle feldolgozások formájában, így itt 16 remixet kapunk, míg a boncasztalra fektetett The Grudge albumon eredetileg 10 szerepelt.
A dalokon stílusilag egyébként nem esett konkrét változás mivel a felkért együttesek is az industrial illetve elektro/dark/ambient vonalhoz tartoznak. Mégis, talán épp az elektronikus machinálások nyújtotta végtelen lehetőségeknek köszönhetően igen változatos átiratokat kapunk. Így még az a tény se zavaró, amit már említettem, hogy például a The Grudge dal nem kevesebb, mint négyszer fordul elő a lemezen, de a Gibberből is kapunk hármat, a Broken Skinből kettőt csakúgy, mint a Way Too Wickedből. Mindegyik más értelmezést kapott, van ahol az elektronikus rész a domináns, de ugyanaz a dal aztán felbukkan metalosabb verzióban is, így pedig természetesen az összkép is kellően sokszínű.
Az átgyúrásokat elkövető bandák közül én egyedül a The Kovenantot ismertem eddig, az olyan nevek, mint Zombie Girl, Mental Siege vagy Absinthium nem sokat mondanak nekem. Ám mindenképp ki kell emelnem a Therafuck által elkövetett Decadent And Desperate-et, mely átirat nagyon metalosra sikeredett, a lemez legzúzósabb tétele lett, igazi industrial pusztítás az újkori Ministry szellemében. Mondjuk az eredeti se volt pehelysúlyú darab, ugyebár.
A remixekkel tömött anyag amúgy érzésem szerint sok esetben már a metal, és úgy általánosságban véve a rock zene határmezsgyéjén mozog, a lemez első fele például inkább nevezhető elektronikus zenének. Ezért is csak Mortiis rajongóknak és rendkívül nyitott metalosoknak ajánlható jó szívvel ez a lemez, a többiek úgyis kifutnának a világból már az első dal után.
