Annak ellenére, hogy sokan ajánlották már, és igen jókat olvastam erről a Brooklynból származó csapatról, a Most Precious Blood valamiért mégis kimaradt eddig nálam a szórásból. Talán azt nem is kell leírnom, hogy egy metalcore/hc bandáról van szó. A riffelés inkább metal, de a düh, agresszió, és az üvöltés az még bőven hc.
megjelenés:
2005 |
kiadó:
Trustkill / Roadrunner / Record Express |
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
Ha már üvöltés: a srácnak igencsak magas a hangszíne, furcsa is, ebben a stílusban azért valahogy többségben vannak az erőteljesebb, mélyebb hangfekvéssel rendelkező vokalisták. Bár legalább nem olvad bele teljesen a riffelésbe, az is igaz. Meg az is igaz, hogy biztos van, akit idegesíteni fog mindez. Az viszont tény, hogy kifejező a srác. Lapozzunk.
Energikus, abszolút dühös zenét játszanak, mindamellett némi dallamot is hoznak, sőt, néhol még színesítésképpen elektronikus betétekkel díszítik a dalokat. Vagy a dalok közét. Olykor szinte észrevehetetlenül. A harmadik nótában (Driving Angry) bukkan fel elsőként dallamos ének a háttérben, ez is inkább színesítés, mint fő motívum. További érdekessége a csapatnak, hogy egy leányzó is zenél itt: gitározik és az elektronikus részeket programozza. Így hirtelen nem is emlékszem, hogy tudnék-e hasonlóan keménykötésű csapatról, ahol hölgyemény gitározna. Kicsit mégis furcsa a lemez hangzása, mármint mintha túl sok lenne a mély helyenként, viszont a bőgő valami eszméletlen gyönyörűen szól.
A dalok a már sok más helyen ismert elemekből építkeznek, mondhatjuk, hogy klisékből gyúrták össze őket, mégis valami miatt működőképesebb, mint 200 ugyanilyen stílusban zenélő társuké. Némelyik dalra azért felkaptam a fejem, pl. az Oxygen Debtre vagy a Curse of The Immortalra. Persze mellettük akad pár átlagosabb, eléggé kiszámítható nóta is a cd-n, ezek miatt azért befáradtam a végére. Ezt azonban némiképp ellenpontozza az a már korább említett tény, hogy a bőgőhangzáson ámuldozni tudtam.
Korrekt lemez minden ízében, most meg különösen jólesett az ilyenfajta agresszió. Nem lesz alapvetés ebből a lemezből, akkora potenciál nincs benne, de megbízható zene lehet annak, aki ebben a stílusban keresgél igényesebb zenéket.