Shock!

Igencsak mozgalmas időszak áll a veterán skót rocker alakulat háta mögött. Legutóbb egy kissé öreges, ám annál feelingesebb blueslemezt hoztak ki 2011-ben, azt követően azonban igencsak beindult velük a hullámvasút. A Big Dogz turnéját követően egy greatest hits kört is lenyomott a négyes, ezeken a bulikon azonban egyértelműen bebizonyosodott, hogy frontemberük, a jó öreg Dan McCafferty fizikálisan már nem bírja a gyűrődést. Aki látta legutóbbi pesti bulijukat, emlékezhet rá, mennyire ingatagnak tűnt már ott is az öreg, illetve hogy fújtatott a nóták között. Sajnos később az is kiderült, hogy mindez nem egy átmeneti gyengébb periódusnak köszönhető, hanem annak, hogy Dan COPD-ben, azaz krónikus obstruktív légúti betegségben szenved.

Mivel egy olyan problémáról van szó, amely akár halállal is végződhet, ráadásul Dan már a 68. évét tapossa, egyértelmű volt, hogy a turnézó rock and roll életmódot nem folytathatja tovább. A kérdés már csak az volt, hogya negyvenöt éve a csapat élén álló frontember betegsége a zenekar karrierjének végét is jelenti-e egyben. A válasz egyértelmű nem, hiszen itt a huszonharmadik Naz nagylemez, sőt azt is bejelentették, hogy egy mindössze 41 éves, azaz a banda történelméhez képest sihedernek számító, természetesen szintén skót énekessel, bizonyos Linton Osbornnal a Rock 'N' Roll Telephone megjelenését követően turnéra is indulnak, azaz tovább űzik az ipart. Hogy mindez mennyire jó ötlet, döntse el ki-ki maga, annyi azonban bizonyos, hogy a jelenleg mindössze egyetlen őstagot, a basszer Pete Agnew-t felvonultató felállásnak igencsak nehéz dolga lesz, ha meg akarja győzni nyakas közönségét, hogy a Nazareth az ikonikus frontember nélkül is működőképes. A jövő zenéje, fog-e ez sikerülni (az eddigi youtube-os kommentek alapján aligha), továbbá, hogy mennyire lesz tartós a Nazareth MK2. Addig azonban nézzük a Rock 'N' Roll Telephone nagylemezt, mely jelenlegi álláspontjuk szerint Dan hattyúdala a zenekar frontján, és tulajdonképpen ott folytatják vele, ahol a nagy kutyákkal három évvel ezelőtt abbahagyták.

Az összkép ezúttal kissé kevésbé bluesos, azaz most jobban dörrennek a gitárok (lásd One Set Of Bones vagy Punch A Hole In The Sky), de a klasszikus időket idéző elsöprő rockhimnuszoknak most is híján vagyunk. Nem feltétlenül baj ez, hiszen ha egy bandára tényleg rásüthető a veterán bélyeg, akkor a Nazareth ez a csapat, ráadásul zenéjükben mindig is komoly szerepet játszott a blues, az összkép azonban sajnos nem annyira hangulatos most, mint legutóbb. A Big Dogz a mai napig gyakran előkerül nálam, annak a kissé öreges blueslemeznek ugyanis olyan pozitív és magával ragadó hangulata van, amely a telefonos nóták legtöbbjének sajnos nem sajátja. Szerencsére a Back 2B4-ban és a Speakeasyben ugyanúgy érzem a pozitív életigenlést, mint legutóbb mondjuk a Radióban vagy a The Toastban, és fogós dalokban sincs hiány. A címadó például ugyanúgy lüktet, mint legutóbb, a The Right Time egy szomorkás, merengős darab, a záró God Of The Mountainben pedig azt is megmutatják, hogy még mindig érzik a hard rockot is. Minden itt van tehát, ami miatt a csapatot ma is szeretni lehet, épp csak árnyalatnyival gyengében, mint legutóbb. A YouTube-on fellelhető videók alapján azonban a nem túl karakteres új énekessel felállva ez a teljesítmény nem biztos, hogy hosszú távon elég lesz.

Ahogy a Winter Sunlightban Dan énekli: „this could never be the same without you". Teljes mértékben egyetértek. Vigyázz magadra, öreg!