Shock!

Az a szerencse ért, hogy kezdettől fogva figyelemmel kísérhetem az October zenekar munkásságát, így nyugodt szívvel állítom, a srácok egyikei azon keveseknek, akik minden alkalommal törekszenek a maximumra, nem csak a belbecset, de a külcsínt is beleértve.

Egy új October lemezt mindig élmény kézbe venni, hiszen kiadványaik már ránézésre is meggyőzőek, szépek. Nincs ez másképp a Mélységi mámorral sem, a frontborító és a belső booklet is igényesen, szépen kidolgozott. Sajnos ritka az ilyesmi mifelénk...

Bár a csapat felállásában rendre vannak változások, a fő irányvonal azért mindig ugyanaz; nincs ez másképp most sem. A Mélységi mámor dalai szervesen illeszkednek az eddigi, jól megszokott October irányvonalba, azaz szomorkás, borongós, de mégis kellemes pop/rock zene ez Molnár Robi ezer közül is megismerhető, mély, búgó hangjával.

Újdonság, hogy a zenekar történetében először női ének is színesíti a lemezt (Rigó Zsófi), mely elem először az Októberi szélben bukkan fel. Kifejezetten jó kis dal ez, hiszen a könnyed muzsika, illetve a női vokál tökéletesen ellensúlyozza Robi meglehetősen depressziós szövegét. Ráadásul leheletnyi The Gathering hangulatot is felfedezni vélek benne, ami még színesebbé teszi az összképet. Az első rockosabb téma a negyedik Folyók hátán, melyet már a Gyémánt út maxin is nagyon kedveltem, ellenben kevésnek érzem benne a hathúrost, haraphatna jobban is. Ismét van csellós ballada, mely ezúttal a Búcsú címet viseli. Kellemes kis dal, de kiemelkedőnek nem nevezném.

A Gyémánt út szintén ismerős lehet a maxiról, ez egy nagyon finom, slágeres dal némi rockos ízzel, ráadásul dudaszó is felcsendül benne, ami csak még érdekesebbé teszi. Tipikus goth metalként indul a Mindenen túl, keleties női énekkel, de aztán hamar jönnek a megszokott October jegyek, illetve a keleti ütősök, melyek használata szintén új szín Robiék palettáján. Végeredményként pedig mindez a lemez egyik legjobbját adja.

A Víz vagy és Épülj fel újra kettőse kissé leülteti a lemezt, kellett volna közéjük egy tempósabb dal. Utóbbival ráadásul az is a bajom, hogy hiába van benne egy rockos riff, ha egész egyszerűen nem dörren meg eléggé. Az utolsó két nótával szerencsére azonban sikerül kiköszörülni a csorbát, mindkettő abszolút kedvenc! A játék a Mélységi Mámor legrockosabb témája, ráadásul még Hammond orgona is felcsendül benne, a záró Holtomiglan holtodig pedig annak ellenére kiemelkedő, hogy tipikus October. Változatos, jó nóta, remek refrénnel, tökéletes zárás.

Az October a szokásos színvonalon hozza azt, amit már megszokhattunk tőlük, tehát borongós, melankolikus dark-pop/rock zenét, azonban ahogy mindig, ezúttal is sikerült egy fokkal feljebb lépniük és a női ének, illetve az extra hangszerek csatasorba állításával még érdekesebbé tenni muzsikájukat.