Shock!

Néhány hónappal ezelőtt volt szerencsém írni a szolnoki October bemutatkozó, négyszámos EP-jéről, ez pedig már az első komplett nagylemez, mely szerzői kiadásban látott napvilágot nemrég. Bár a zenekar soraiban kisebb változás következett be a bemutatkozó anyag óta – Nagy Lászlót Csurik Péter váltotta basszusgitáron –, a zenei irányvonal, és a minőség változatlan.

Továbbra is borongós, hangulatos dark-pop hallható a lemezen, az ex-Árnyak énekes Molnár Robi jellegzetes dallamaival, akinek ezúttal vélhetően sokkal több ideje jutott a dalok feléneklésére, hiszen a bemutatkozó anyagtól eltérően, itt nyoma sincs hamiskásabb, elcsúszott témáknak. Na nem mintha a tavalyi korongon hemzsegtek volna a rossz megoldások, néhány azonban akadt, ezúttal viszont minden a helyén van, tényleg nem lehet belekötni az énekbe. A hangzás ezúttal is jó, egyedül a gitárt érzem picit kevésnek itt-ott, a bőgő és a dob viszont kifejezetten szépen szól, így az összkép több is, mint meggyőző. Külön érdemes szólni a bookletről, melyben minden dalhoz egy-egy kifejező és ötletes, jól eltalált kép tartozik. Tényleg szép és minden igényt kielégítő tehát a körítés is.

A zenei irányvonal egyáltalán nem módosult, a bemutatkozó anyag kibővített, kidolgozottabb verziója tulajdonképpen a lemez, így nem meglepő, hogy az EP mind a négy száma helyet kapott rajta, persze újrakeverve. A kezdő Ha még sincs lélek az egyik legjobb dal a lemezen, remek szöveggel, egyébként pedig valamelyest keményebb, mint a korábbi October szerzemények. Az Elhagyok mindent alteres gitártémákkal operál, meg általam már a múltkor is emlegetett black-outos kórusokkal, a harmadik Szerelemben pedig van egy konkrét Nirvana téma is, egyébként meg felcsendül benne Bartha Ildikó már ismerős, finom, ízléses csellózása. Eléggé bekezd tehát a zenekar, a lemez első három dala talán a legizmosabb mind közül. Külön meg kell dicsérni a gitárosokat, Lázár Zoltánt és Simon Róbertet, mert sok remek témát és kellemes szólót hoztak össze úgy a kezdő hármasban, mint a lemez hátralévő részében is.

A műfaji kereteken belül eléggé változatos a lemez, akad ugyanis poposabb darab, countrys gitártémákkal (Könnyű séta) meg tempósabb dal is (Ezer szállal) és mind remek kifogástalan, egyedül a Mélyre ásott emlékkel nem tudok megbarátkozni. Ez egy tempós, gyorsabb dal, de valahogy nem tetszik, nem áll jól sem a zenekarnak, sem pedig Robinak. Az utolsó három szerzemény aztán megint remek, az Ölelő kezek egy szép, szomorú, lassú dal, pozitív üzenettel, a címadó meg felvonultatja a kedvenc riffemet; súlyosabb témái kicsit felráznak a merengésből. A sorban utolsó Nem élni át meglepően vidám, könnyed dalocska a lemez végére, nagyon jól is esik a sok borongós, szomorkás téma után.

Kifejezetten igényes, jó anyag az October bemutatkozó lemeze! A melankolikus, érzelmes, borongós zenék kedvelőinek csak ajánlani tudom, de nyitottabb dallam-pártiaknak is bejöhet.