Galder sem volt egészen komplett, mikor a fenti nevet adta projektjének. Zenekarnak nem igazán hívnám, mivel körülötte a zenészek folyton változnak, bérli őket egy-egy lemez idejéig. Viszont a mostani három ember dizájnban legalább passzol egymáshoz, mindannyian simára borotvált koponyát hordanak a nyakukon. Rendkívül viccesek a zenekarfotók amúgy, művérrel borították magukat - mi mással? -, Galdert pl. arról lehet felismerni, hogy legalább úgy vicsorog, mint anno azon a legendás Rotor fotón az egész zenekar.
megjelenés:
2003 |
kiadó:
Century Media / Record Express |
pontszám:
8,8 /10 Szerinted hány pont?
|
Galder mellett a Dimmu Borgirból a gitáros Jardar (bocs, de ekkor két irdatlan hosszú spánielfület képzeltem a srác fején, mivel első blikkre Jar-Jarnak olvastam a nevét) zenél, illetve minden géppuskalábak egyik ősatyja, Nick Barker dobol a lemezen. Jól. Naná. Galder hörög, bugyborékol, mellette gitározik is, sőt, a basszusgitárt és a szintitémákat is ő játszotta fel. Vendégként a Dream Evil gitárosa Gus G is felbukkan a Felonies Of The Christian Art és a Life Depreived című dalokban. Galder nem adta ki a kezéből a produceri teendőket sem, elég jól meg is dörren a cucc, van füle hozzá, bár meg kell mondjam nagyobb hangerőn kicsit masszásodik a dolog. A Fredman Stúdióban készült a lemez, ha valaki erre is kíváncsi lenne. Ennyit az előzményekről.
A zenéről meg elég lenne annyi is, hogy aki kedvelte az eddigi Old Man's Child lemezeket, ezt is fogja. Slussz. Galder teljesen megbízható, egyenletes színvonalon hozza a black metalból indult jó kis fogós dalait (nemtom, nekem ez annyira nem black, szinti meg atmoszférikus hangulat ide vagy oda), bár hívhatjuk a jól bevált light black metal néven akár a zenét.
Az előző lemezeken előfordultak heavy metalos riffek, itt ilyesmit kevesebbet lehet hallani, ikergitáros megfejtés van azért, de kevés, viszont az tényleg jól szól. Inkább átmentek döngölős-súlymetalba, amit jól is tettek. Kezdik lerázni a korlátokat maguk körül. A dallamosság megmaradt mindezek mellett. Tipikusan olyan dalok, amiket ha hallgatsz, akkor nagyokat bírsz rá headbangelni - már ha van hozzá kedved -, akár ötvenkettedszerre is beindulsz rá, viszont amint véget ér a kiszabott negyven perc, huss, elillan minden. Hang nem maradt bent a fejben. Nem baj, kell ilyen is, legalább igényesen szórakoztattak.
Na jó, mégis legyen black metal. Dörzsölje össze elégedetten lábait a tar fejükön a légy.