Valamiért a "régi" Pokolgépet nem igazán hallgattam, Rudán Joe beléptével kedveltem meg a csapatot, már csak azért is, mert Joe-t az egyik legnagyobb hazai rock toroknak tartottam - és tartom máig. (Ha valaki esetleg nem tudná, hihetetlenül jól énekelte a Codában a Zeppelin klasszikusokat.)
Az Adj új erőt máig az egyik kedvenc hazai rocklemezem - habár a szövegek nem hozzám szóltak -, és azóta azt várom, hogy a csapat valahogy abba az irányban mozogjon tovább. Nem kell tovább várnom, a Te sem vagy más keveréke a legjobb Joe-korabeli Pokolgépes momentumoknak, fogós, dallamos, tipikusan Pokolgépesen riffelős, amúgy Kukovecz-módra.
A lemezt mintegy keretbe foglalja egy akusztikus gitárral előadott Bach mű részlete, intro és outro képében. De nem menekül senki, az Így szép az élettel máris egy igazi döngölős 'gép nótával kezd a lemez, Joe fogós énekdallamával, bár a refrén egy kicsit furcsa, olyan vidámkodós, de meg lehet szokni. A címadó dal másodikként csendül fel, lírai kezdet után középtempóba eveznek át, a végén tekerőlantot hallhatunk, kellemes meglepetés, talán furcsának találják majd a rajongók, ám szerintem remekül passzol a dalba. A harmadik, Alku, remény c. dal csordavokálos középtempós tétel, ahogy Joe az "az vagyok én" rövid sorocskát énekli, az külön élmény, ilyenekből mérhető le a végtelen profizmus. Egyébként túl sok sikítozás nincs a lemezen, nagyon magas tartományokba nem merészkedik, csak ízléssel. Amit még hiányolok az a többszólamú vokálozás, abból is kevés hallható a korongon.
Az Ezerszer című dal billentyűkkel dúsított vidám rocknóta, inkább basszusgitáron alapszik, ez is fura lehet elsőre, nem igazán jellegzetesen Pokolgépes, de ezt is meg lehet szokni. A Panasz van rád gyorsabb, heavy metalos dal, tipikus nótaszerkezettel, nekem ez annyira nem jött be. Hatodikként jön a kedvencem, a Pokolban úr, akusztikus gitárral kezd, aztán olyan stílusú riffelést hoz, ami a Vedd el ami jár lemezről lehet ismerős, ismét "beleszólnak" a billentyűk, még hangulatosabbá téve a dalt. A refrén meg a témák váltakozását jól elcsípték. Nagy headbangelős koncertnóta, klipet hozzá, gyorsan. Az Ég és föld között lírai, megint nem túl tipikus refrénnel, három hallgatás után jön be igazán, most meg már a másik kedvencem. Egyébként nagyjából az egész lemezre az áll, hogy lassan lehet barátkozni a lemezzel, elsőre egy kicsit csalódtam, ennek ellenére a második hallgatásnál már kifejezetten emlékeztem sok refrénre, majd lépésről-lépésre ismerkedtem meg a dalokkal, és fedeztem fel magamnak, hogy jé, ez is milyen jó, meg az is milyen jó... Bár a következő dal, a Nézz rám, elég töltelékízű, felejthető, mint ahogy az Állítsák meg a hintát sem a legsikerültebbek közül való, bár ez ismét egy gyorsabb darab, - és itt sikít először Joe, de nagyon halkan és nagyon röviden - az utolsó szám pedig egy József Attila vers megzenésítése (Tedd a kezed), lírai, szívhez szóló gitárszólóval, ahogy egy ilyen szöveghez az illik.
A hangzással viszont nagyon nem vagyok kibékülve, sok a magas- és a középtartomány, nem elég dögös, a dobok kifejezetten rosszul szólnak (főleg a kevés kétlábgépes résznél), mintha megállt volna az idő a nyolcvanas években a Pokolgépnél hangzásilag. Egy szikárabb megszólalás csodákat tudna még tenni a dalokkal. A CD borító front része igényes, a füzet belül viszont nem tetszik annyira, jobban is meg lehetett volna csinálni.
Biztos lesznek olyanok, akik keveslik a gyors témákat, húzzák majd a szájukat, hogy sok a középtempó, ennek ellenére, bátran ajánlom minden Pokolgép-hívőnek. Pokolgépes mércével mérve nekem ennyi.
