Azért valljuk be, ez egy elég szerencsétlen zenekarnév. Viszont legalább nem sok kétséget hagy a zenei stílus felől: bizony, ez itt prog metal, mégpedig igencsak korrekt módon elővezetve. A 25 éves átlagéletkorú, Thresholdos két gitár-billentyű felállást preferáló olasz hatosfogat igen élvezetes zeneanyagot tett le debütként az asztalra.
megjelenés:
2007 |
kiadó:
Sweet Promotion / Gatti Promotion |
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
56 perc ide vagy oda, a lemez végig hallgattatja magát, pedig semmi, de semmi olyasmit nem hallunk rajta, amit korábban a Rush, a Dream, az Enchant vagy a Fates Warning el ne játszott volna. De nyilván az, aki mániákusan szereti ezt a stílust (mint mondjuk én), az minden korrektül megszólaló, tisztességes dalokat összehozó bandát legszívesebben keblére ölelne.
Tényleg nagyon ügyesek a hangszeresek, nincs nagyon villogás, viszont remekül értenek ahhoz, hogyan kell egy epikus nótát felépíteni – nagyon tetszik például, ahogy a hangulati, érzelmi elemekkel játszanak (ebből a szempontból óriási a Moments Of Creation c. tétel) és mindezt úgy, hogy tudják, hol a határ: egyetlen egy szám időtartama kúszik nyolc perc fölé.
Kijelenthető tehát: a Progressive X-Perience dalokban gondolkodik – ha kell, zúzás van; ha arról van szó, lírázás; fogós dallamoknak sem vagyunk híján és még az instrumentális Short Essay Of The Universe is tök ízlésesen össze lett rakva. Ének nélkül is király lenne tehát a banda, de az 1983-as (!) születésű Giovanni Valente teljesítménye teljesen rendben van: néha LaBrie-s, néha Ted Leonardos, itt-ott egy kis Alder is beficcen (sőt, néha még Waters és/vagy Gilmour is eszembe jut róla), de semmiképpen sem az a tipikus olasz metal énekhang, amit már annyi bandánál hallottunk azelőtt.
Alapvetően végig visszafogottan énekel, de a One Day Wiser c. kellemes lírai számban kissé jobban kieresztett hangok sem neccesek. A borító is bejön, olyasmi, mint a 90-es-2000-es évek fordulóján tucatjával megjelent másodvonalas prog metal lemezekéi és ezzel nincs is semmi gond: a Prog X-Perience semmivel sem rosszabb, mint mondjuk a Dreamscape vagy az Ivory Tower (volt?). Ezek alapján bárki eldöntheti, érdekli-e – én biztos klikkelnék egyet, ha olvasóként lenne most előttem ez az ismertető.